A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
341 jára. Ujja New Mexikót találta el. Rendben van, megyünk New Mexikóba. így vetődtünk el a zuni indiánok kopár, sziklás hegyei közé is, ahol az egyik csúcson magányos kereszt ragadta meg figyelmünket. Felkapaszkodtunk a kereszthez és megpróbáltuk kibetűzni a kopott feliratot. Az én szememnek e- gyetlen szó volt ismerős a feliraton: egy név. Magyar név: Hollósi. Péter, a- ki a kis kaliforniai városban, ahol lakunk, spanyolul is tanult az iskolában, most hasznát vette ennek a tudománynak és sikerült lefordítania a kereszt feliratát: Itt nyugszik Gregorio Hollósi, aki testvére volt minden embernek, aki világosságot hozott a sötétben élőkhöz. Hollósi Gergely - vajon ki lehetett? Ki lehetett ez a magyar nevű férfi, akinek nevét, emlékét messzi hazájától egy idegen nép ma is őrzi hatalmas kőkereszt elmosódó feliratán. Valóban magyar volt? Vagy csak neve hangzik magyarosan? A zuni indiánok híres ezüstmívesek. Békében, csendben élnek. Természetesen mindnyájan keresztények. De nyári éjszakákon ma is szívesen gyűlnek össze, tüzet gyújtanak és a tűz lángját körülülve régi indián dalokat énekelnek. Az indián család, akikkel megbarátkoztunk, meghívott: menjünk ki mi is velük egy szép holdas nyári éjszakán. Éppen augusztus húszadika volt, a magyar nemzet legszebb örömünnepe: Szent István első királyunk napja. Visz- szagondoltam a Szent István napi csodálatos tűzijátékokra a régi Budapesten, a városban, melyet fiam sohasem látott. Ha már nem nézhetünk tűzijátékot Szent István napján Budapesten, nézzük meg az indiánok éjszakai tábortüzét. Kimentünk hát barátainkkal, ott ültünk mi is a tűz körül és a lángokba bámulva hallgattuk a régi, meló- diátlanul is melódiás indián dalokat. Egyszercsak valaki zümmögni kezdett egy dallamot és én önkéntelenül is is énekeltem hozzá a szavakat: Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk is- tápja... Első pillanatban nem is volt meglepő. Szent István napja van, illő tehát, hogy hozzá fohászkodjunk. Igen, Szent Istvánhoz. De itt? A zunik között? Megdöbbentő volt és titokzatos. A dallamot mély férfihang kezdte, de átvették a többiek is és vele zümmögték. Azután egy öreg indián a zunik nyelvén énekelt is. Mikor befejezte, megkérdeztem tőlük: hol tanulták ezt az éneket? Uj barátaink mondták el a csodálatos történetet.- Talán látták útjukon azt a nagy keresztet ott fenn a hegyekben? Akinek emlékére a kereszt ott áll, Gregorio testvér, ő tanította őseinket erre az énekre. Igen! A név, a magyar név: Hollósi! Mikor láttuk és Péter fiam megfejtette a feliratot, szerettem volna hinni, hogy valóban magyar név, de már megjártam éppen a spanyolok között, mikor a magyarnak tűnő név mögött régi spanyol nemesi családból való úr rejtőzött. De most, ez után a dallam után már nem lehet kétség: Gregorio Hollósi nem más, mint Hollósi Gergely. Hollósi Gergely sok-sok évvel ezelőtt
