A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
34 Berg a neve, a ’’végső idők prófétájának” tartja magát és a Mózes nevet használja, annak is rövidített formáját: Mó. Ismeretlen helyen, teljes visszavonultságban él és levelek útján érintkezik követőivel, akiket közvetlen közelből bizalmi emberei ellenőriznek. Ő határozza meg mindazt, amit követői tehetnek vagy olvashatnak. Hívei így teljesen tőle függnek, amellett szellemi látókörük meglehetősen szűknek mondható; olvasmányaik például szinte kizáróan a bibliára és az alapítótól megszámlálhatatlan mennyiségben írt ”Mó-levelekre” szorítkoznak. Térítő, misz- sziós munkára is kötelezettek azon a helyen, ahol élnek. Bizonyos értelemben forradalmi jellegük is van, nemcsak azért, mert a társadalomnak és az intézményes egyházaknak hátat fordítottak vagy mert sajátos, új erkölcsi szabályokat követnek (különös vallási értelmet magyarázva szekszuális életmódjukba), hanem mert a rajtuk kívülálló világot egyházastól, társadalmastól istentelennek tartják és komolyan hangoztatják, hogy Jézus forradalmát készítik elő. Harmadiknak a ’’Krisna-tudat Nemzetközi Társaságát” említjük, amelynek alapítója Bhaktivedanta Swami Prabhupadas ”ő isteni kegyessége”. Rövidebben Hare-Krisna Mozgalom nevén is ösmeretes, ez az elnevezés állandóan ismétlődő, szerintük megváltó képességekkel rendelkező éneklésükről ragadt rájuk, a- melynek szövege: ”Hare Krisna - Krisna, Krisna Hare Hare - Hare Rama - Rama, Rama, Hare Hare” s egy rózsafűzzérre emlékeztető gyöngysoron számolják, hányszor egymásután énekelték el. Órákon át lehet akár énekelni, akár mormolni (1728 a napi előírt teljesítmény belőle). Vallásosságuk és világszemléletük hamisítatlanul hindu. Az aszkéziséből és elragadtatásaiból születő vallási élmény az egyén tökéletes istenségnek való odaadását jelenti - de egyben a nyugati hagyományainkkal, kultúránkkal, keresztény világképünkkel való teljes szakítást is. Az emberi individualitás nyugati koncepciójával éppúgy nem tudnak mit kezdeni, mint humanista és demokratikus eszményeinkkel. Még fogalmakhoz kapcsolt gondolkodásmódunkat is feladják egy teljesen elspiritualizált vallásosság kedvéért. Aki ehhez a keleti, szerzetesi jellegű mozgalomhoz csatlakozik, felszámol nyugati értelemben vett társadalmi felelősségével is, az élettel és a világgal szemben teljesen passzívvá válik. Létének gyökereit radikálisan kiemelik a nyugati világ földjéből és egy számunkra teljesen idegen talajba ültetik át. Ennek következménye, hogy a mozgalomba belefáradt, abból kiváló egyéneket (azt mondják a csoportok összetétele öt évenként a kilépések következtében teljesen átcserélődik) teljesen lehetetlen újból visszaszoktatni a nyugati életmenetbe. Ez is mutatja, mekkora károkat visz végbe ez az átültetés az emberi személyiségben. Az utóbbi években külső támadások és belső krízisek következtében u- gyan vesztett népszerűségéből, de azért nem tűnt el a láthatárról az indiai ’’gyermek-isten” Guru Maharaj Ji követőinek a tábora. A mozgalom vonzóereje megmagyarázhatatlan, mert a gurú nem tartozik a megkapó és érdekes, mert titokzatosan keleti egyéniségek közé: alacsony gömböc alakja, kifejezéstelen, tejszínű arca nem vonzó jelenség. Képei egy maharadzsa trónján ülve ábrázolják, vagy lótusz ülésben, mint egy Buddha. 1971-ben szervezett ’’Divine Light Mission”-nak
