A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
320 nizmus útjára való végleges rá térésüket jelentették be. a püspökök pásztorlevele A angolai püspöki kar januári közös pásztorlevele már ki is fejezi a főpapok aggodalmát ezzel kapcsolatban. Ebben felpanaszolják a rendszernek hatalmi túlkapásait, amelyeket az egyházzal szemben enged meg magának. Azt a megbotránkozást is említik, amelyet ezek a visszaélések a vallásos beállítottságú és többségükben keresztény angolaiakban keltenek. Szenvedést okoz nekik a szervezett ateista propaganda, amely Angolát elárasztja s a hívő embereket nevetségesekké teszi. Bántják őket a templomok napirenden lévő profanációi, a megszentelt tárgyakkal űzött megszentségtelenítések. A szülőket aggodalommal tölti el, hogy gyermekeiket beleegyezésük nélkül messzi vidékekre viszik, ahol hitüket sok kísértésnek teszik ki és általában bizalmatlanok a kormány iskolapolitikájával, amely az ifjúság világnézeti egységesítését tűzte ki céljául. Nehezményezik a főpapok, hogy egy külföldről importált eszmerendszert terjesztenek tüzzel-vassal s közben azt hangoztatják, hogy céljuk elsősorban egy hagyományosan angolai jellegű műveltség kialakítása. Az különösképpen nyugtalanító, ahogy minden ellenkező nézetet és véleményt elhallgattatni igyekeznek. A katolikus rádió, a Radio Ecclesia adásai már hat hónap ó- ta szünetelnek és nincs sok értelme a lelkiismeret és vallás szabadságáról szónokolni ott, ahol közben akadályokat gördítenek gondolatközlés, véleménynyilvánítás és egyesülés szabadsága elé. A körlevél a materializmust is elmarasztalja. Ha az egyház világosan el is ítéli a kapitalizmust, nem fogadhatja el azt a vele ellenkező tanrendszert sem, amely Isten létét kereken tagadja s mint ilyen a kereszténységgel szöges ellentétben áll. Istentelenséget kényszeríteni egy olyan spirituális beállítottságú és hivő népre, mint az angolai, gyászos következményekkel járhat. A. három millió angolai katolikust mélyen sértik azok az intézkedések, amelyek egyházuk szabadságát érintik és azt a benyomást keltik bennük, mintha az egyház megbénítására törekednének. A körlevél befejező részében azt hangoztatják a püspökök, hogy mindezek ellenére nem szűnnek meg híveiket a rendszerrel való együttműködésre biztatni Angola boldogabb jövőjének kialakítása érdekében. A hívőket hitük is arra sarkallja, hogy a szociális és politikai struktúrák javításához jószándékú közreműködésüket adják és szóban, valamint életük példájával bebizonyítsák, milyen helytelenül félreértik az a- teisták a vallás jelenségét. Azt nem nézhetik tétlenül ölhetett kezekkel, hogy az afrikaiasítás jelszavával egy hamis, csak horizontális beállítottságú társadalmat igyekezzenek a materialisták — reformok címén — kialakítani. A körlevél utolsó bekezdése azt bizonyítja, hogy az egyház félremagyarázott evangelizációs munkája tulajdonképpen az ember társadalmi helyzetén is javít, amikor a természetfeletti látókörébe kapcsolja a társadalmat. ’’kihívó hangú nyilatkozat’’ fi\z MPLA keményen reagált a püspökök körlevelére. Két héttel megjelenő-