A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
rambeszédet kellett mondania írók és művészek előtt a szocialista realizmus követelményeiről. Az írók művészi szabadságának újabb megnyirbálása vezetett arra, hogy a nyomtatott gondolatközlés helyett az élő szót kezdték használni. Titkos rádióadók kezdtek működni (legelőször Kazakasztánban ésTulában) és éveken át sugározták műsorukat. Samefir volt a nevük, aminek független éterhullámok lenne a magyar megfelelője és egész 1963-ig működtek, amikor rendeletileg betiltották őket - 4 évig terjedő börtönt helyezve kilátásba azoknak, akik bármilyen módon közreműködnek üzemben tartásukban. Az írókkal azonban nem lehetett bírni, amióta Boris Pasternak kai 1958- ban visszautasíttatták az irodalmi Nóbel-díjat. Munkáikat a cenzúra megkerülésével kezdték kiadni. Előbb gépelt vagy kézírásos sokszorosított formában (szamiz- dat), utóbb Nyugaton készült nyomtatásokban. Egy folyóirat, a Syntaxis is így jelentette meg három számát. Tisztán irodalmi jellegű lap volt, sem politika, sem társadalom-kritika nem volt benne, szerkesztője, Alexander Ginzburg, mégis börtönbe került és a sztálini időkre emlékeztető szigorú cenzúrát léptettek életbe. A szamizdat kiadványoknak ebben az időben A HÍVŐK ÉBREDÉSE lesz az irodalmi ellenzékieskedés mellett politikai színezete is. A kultúrális emancipáció jegyében előzőén megjelent művek, mint Alexander Szó Idzsenyicin regénye (Egy nap Ivan Denizovics életéből, 1962), új távlatokat nyitnak és a vallási emancipáció i- gényét is felébresztik. Főként a baptisták, pünkösd isták és adventisták köreiben indul pezsgésnek a vallásos élet és lesz egy újabb elnyomás-hullám elindítója, a- melynek következtében 59-62 között húszezer templomot, imaházat zárnak be és 17 ezer paptól, lelkésztől vonják mega működési engedélyt - többet közülük büntetőtáborokba is visznek. A másodrangú állampolgárokként kezelt hívőkben tudatosul emberi méltóságuk és jogaik elidegeníthetetlensége és a forradalom óta először szavukat is hallatják. Legismertebb két ortodox pópa, Nikolaj Eschlimann és Gleb Jakunyin esete, akik 65 decemberében a vallás szabadság ügyében beadványt intéznek a Legfelsőbb Szovjethez és nyílt levelet Alexij pátriárkához. Még előttük, az év áprilisában, két baptista, Gennadij Krjucskov és Georgij Wins, Brezsnyevhez címeznek egy kérelmet, amelyben azt panaszolják, hogy állami megbízottak, álprédikátorok, nehezítik a baptista közösségek életét és javaslatot tesznek egy újabb, független baptista közösség alapítására. Mivel a kormány egyes egyházi vezetőket propaganda céljára használ külföldi utazásaik alkalmával (a vallásgyakorlat szabadságáról tesznek nyilatkozatokat, mikor csak a szertartások sza- Alexander Szoldzsenyicin badsága áll fenn), egyes elégedetlen hívők kata304