A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
271 ma szerint a püspöki kar menekültügyi megbízottja, kiment hozzájuk, de nem tette be a táborba a lábát, csak az iroda alkalmazottaival és a tábort őrző thai katonákkal beszélt. Amikor végre a francia látogatók unszolására kiment misét mondani, azt is a táboron kívül rögtönzött oltárnál celebrálta és homi- liája arról szólt, hogy a menekülteknek hálásaknak kell lenniük az őket befogadó thai kormány iránt. Egy kínai papnak, Nipo-ty páternek megesett a szíve a táborlakók sorsán és hetenként egy szentmisét akart biztosítani nekik. Püspöke erre gyorsan egy vidéki plébániára helyezte, ahol kétezer katolikus menekült helyett 20 család és két olasz apáca gondozása várt rá. A francia látogatók még azt is megtudták, hogy a kínai páter távozása után egy amerikai pap, Thiel atya látogatta ezt a tábort. Szabadságát az Egyesült Államokban töltötte és előadásokat tartott a thai menekülttáborokban szerzett tapasztalatairól. Mikor visszajött missziós működésének helyére, Chiang-May püspöke megtiltotta neki, hogy a táborlakókat gondozza. A francia látogatókat útjukon egy osztrák jezsuita, Reiterer páter, aki évek óta Thailandon él missziós beosztásban, kísérte. Számára is újdonság volt az az emberhez méltatlan állapot, amiben a menekülteket találta s elöljáróitól kérte, hogy osszák be a menekültek lelki gondozására. Amikor az elöljárók ehhez a Chiang-May-i püspök beleegyezését kérték, azt a választ kapták a püspöki irodától, hogy köszönik a páter felajánlkozását, de ezt a munkát egy thai pap jobban el tudja látni. Azóta sincs állandó gondozójuk a Nam-Yaó-i menekülttábor katolikusainak. ELLENTÉTBEN A NUNC1USSAL. Amikor az európai papokat és püspököket Vietnamból, Kambodzsából és Laoszból kiutasították, a Bangkok-i nun- cius hármas ajánlattal állott a thai püspöki kar elé: 1/ a püspökök és papok maradjanak híveikkel az akkor szerveződő menekülttáborokban; 2/a menekült kis- papok folytathassák tanulmányaikat a thai szemináriumokban; 3/ ha a püspöki kar nem látná a maga szemszögéből okosnak, hogy a kormány elé terjessze a fentebbi terveket, engedjék, hogy helyettük a nuncius tegyen lépéseket. A nuncius legnagyobb meglepetésére, a püspökkari konferencia egyszerűen visszautasította ajánlatait s mikor később egy önkéntes menekült papokból alakítandó menekültgondozó lelkészség felállítását javasolta, azt is elvetették. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy az egyszerű néphez ma ebben az országban közelebb állnak az idegen országokból jött hithirdetők, mint bennszülött papjaik, akik vagyonuk és kivételezett helyzetük megőrzése érdekében a kormánynak udvarolegy vidéki thai templom
