A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
235 a címzetes püspök valamely megszűnt □□□□□□□□□□□□□ egyházmegye címére a pápa által kinevezett, felszentelt püspök. Eredetilega ke- apróságok reszteshadjáratok idején, a félhold uralma alól visszaszerzett területeken alapi- □□□□□□□□□□□□□ tott püspökségek főpásztorainak jogutódai voltak. Mikor az ottani egyházmegyék újból pogány kézre kerültek, a püspökök a visszavonuló hadakkal együtt Nyugatra jöttek s addig is, míg újból elfoglalhatják székeiket, ________________ nagyobb nyugati egyházmegyék püspökeit segítették a hazai régiségek főpásztori teendők végzésében, mint segédpüspökök. Az ilyen menekült püspök halála után újat neveztek ki valamely keleti, a ’’hitetlenek kezén” lévő egyházmegyének címére, hogy ezzel a visszaszerzés reményét ébren- tartsák - és hogy valahol egy püspöknek segítséget adhassanak. Magyarországon a hódoltság idejében a török elől elmenekült püspökök (és a királytól kinevezett u- tódaik) is tulajdonképpen csak címét viselték volt egyházmegyéiknek, annak kormányzását a török jelenléte lehetetlenné tette. 1624-től kezdve a királyok ezenfelül még a régi magyar birodalomnak a Balkánon valamikor létezett püspökségei címére is neveztek ki főpásztorokat. Ezeket azonban "választott püspököknek?’ hívták, mert közülük csak kettő, a nándorfehérvári és a tinnini, volt valóban felszentelt püspök, a többiek nem részesültek a püspöki rend szentségében, csak névlegesen voltak püspökök. Nem voltak kevesen: Almissa, Ansaria, Arbe, Bácz, Biduán, Boson, Kattaró, Drivest, Dulcigno, Dulmi, Makária, Pharó, Pristina, Risa- nó, Sardica (Várna), Skopje, Skutari, Sebenico, Tribunic, Vovadria hajdani püspökségeinek címét viselték ezek a választott, de fel nem szentelt püspökök. A királyi udvar kitüntetésként osztogatta az ilyen püspöki címeket és a választott püspökök a felsőháznak is tagjai voltak, mint a megyés főpásztorok. Az 1885-i 7. törvénycikkely küllebbítette őket a főrendi házból - a nándorfehérvári és tinnini kivételével. Azokat aztán az 1926-os 22. törvénycikk távolította el a felsőházból. A királyság megszűntével nem is neveztek többet ki belőlük. □ A bencések, a Szt. Benedek (480-546) szabályai szerint élő szerzet, kialakulására a rendalapítón kívül három nagy egyéniség volt döntő hatással: Cassio- dorus (485-580), akinek a tudományok nagyobb fokú művelését, az intellektuális kultúrát köszöni a rend;Nagy szt. Gergely (590-604), aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra küldte és püspöki székekbe emelte; és Anianei szt. Benedek (750-821), aki nagy gonddal kidolgozott rituálé alapján a liturgikus é- letet, az officium divinum-ot állította szerzetesi életük középpontjába. A rend a pápák és uralkodók támogatásával gyorsan elterjedt egész Európában. 596-ban Szt. Ágoston, bencés szerzetes pápai megbízásból 40 társával az angolszászok térítésére indul. Innen telepednek rajaik Galliába, Németországba (Reichenau 724, Fulda 744, Corvey 822). Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelik a frank birodalom szerzeteinek egyetlen normájává, amely a római jog és az evangélium sikeres szintézise. A 8-13. században a bencés szellem csaknem egyedüli I
