A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
232 az iskolázottság és a különféle foglalkozási ágak és hivatások terén vívtak ki egyenlőséget, hanem a társadalomban megszokott szerepükön kívül az Egyházhoz és valláshoz fűződő beállítottságuk is változóban van. Mint minden átalakulásban, az övékében is, az új típus nem egyszerre lép fel; a megszokott keveredik a radikálisan újjal, a változatlan a teljesen átala- kulttal, a hagyományos funkciók az egészen átváltozott mentalitással s ez az, ami pasztorá- lásukat is problémák elé állítja. Modem lelkigondozásuk nincs alaposan átgondolva: vagy rezignálton lemondanak róluk s velük együtt a Vallásos Család jövőjéről is - vagy kritikátlanul átvett emancipációs elméletekkel próbálják teletűzdelni a korszerű nőpasztorációt. Hogy a helyzettel tisztában lehessünk, a nőkre irányuló folytonosság és változás szociológiai kutatások néhány adatát is ismernünk kell. Ezek összessége azt mutatja, hogy a nemek társadalmi é- letben kialakult szerepét biológiai és antropológiai sajátosságaikon kívül sok más tényező is meghatározza. Nevelés, családi hagyományok, a tájékoztatóeszközök hatása, a hatalom és vagyon igazi elosztódása, stb. Ezért nem lehet tiszta típusról beszélni, ezért van bennük folytonosság (áthagyományozott tulajdonságok) és változás (új vonások). Ezért van az például, hogy ma is különbség van a férfiak és nők politikai érdeklődésének intenzitásában (ha a politikát nem is tekintik többé pusztán "a férfiak ügyének”). Ezért jár még ma is több nő, mint férfi templomba, ezért válaszolja a szüleivel kapcsolatban feltett kérdésre kevesebb férfi, mint nő, hogy "nagyon vallásos emberek voltak”. De sűrűbb templomjárásuk, a vallási élmény iránt érzett nagyobb fogékonyságuk ellenére mégis több fiatal nő, mint férfi, foglal el az egyházéval ellenkező álláspontot, amikor arról van szó, hogy egy fiatal lány házasságon kívül együtt élhet-e egy férfivel; hogy szabad-e fogamzásgátló pirulát szedni; hogy megengedett-e a magzatelhajtás. Az ide vonatkozó szociológiai kutatások arra mutatnak, hogy a fiatalabb katolikus nőnemzedéknél egy lassú, de tagadhatatlan folyamat indult, amely a különféle új érték-szisztémák és a nemi erkölcsök új normái befolyására érzelmileg eltávolítja őket az egyháztól. Az említett kutatások még arra is rámutatnak, hogy több nő, mint férfi, van azon a véleményen, hogy a nők egyenjogúsítása meglehetősen lassú lépésekben halad és még mesz- sze van céljától. A fiatalabb nőnemzedék ezen a vonalon is kritikusabban tekint egyházára és azt tartja, hogy az egyházak nem támogatják eléggé egyenjogúsításért folyó törekvéseiket. A nők beállítottságában így beállt változásokat téves lenne csak egyetlen okra visszavezetni -
