A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
221 Stepinac bíboros halála óta semmi okuk sincs a jugoszláv kommunistáknak arra, hogy ellenzékiséggel vádolják az egyházat. Nemcsak teológusok, mint Tomislav Sagi-Bunic, hangoztatják, hogy ma náluk el kell fogadniuk az a- dott helyzetet, hanem a püspökök is, mint Franjo Frank, Split főpásztora, arra törekszenek, hogy beláttassák híveikkel: történelmi és nem ideológiai okokból látszott a szocializmus a keresztény gondolkodástól idegennek. A püspök egy interjú folyamán még azt is hangoztatta, hogy nem látja be, miért ne ajánlhatnák fel a katolikusok e- gyüttműködésüket a kommunistáknak — hiszen az állam is, az egyház is az emberek javát szolgálja. A társadalom érdekében történő pozitív együttműködés azonban csak vágyálom maradt. A jugoszláv egyház útja visszakanyarodott a gettóba, hívei másodrangú állampolgárok lettek, az ateizmus pedig kivételezett államvallás. Bepillantás a bambuszfüggöny mögé... Maó után... ELSŐ PILLANTÁSRA a helyzet megszilárdultnak látszik. Az utódlás kérdése körül dúló harc, amely még Maó életének utolsó éveiben megindult, a párt raditis szárnya Maó özvegye köré felsorakozó vezetőinek letartóztatásával - alig épp egy hónappal Maó halála után — lezártnak mondható. A kínai potitbüró 1976. október 7-én Hua Kuo-feng személyében elnököt adott a megtisztogatott és leapadt számú központi bizottságnak s ugyanannak katonai tanácsában is ő viszi a vezető szerepét. A töretlen vonalvezetést a bizottság azzal igyekezett a köztudatba vésni, hogy Huát "Maó hű tanítványának’’ nevezte. Ahogy Huát "egyhangúan” választották elnökké, úgy a másodszor is kegyvesztett Teng Hsiao-ping elvtársat is egyhangúan visszaültették régi funkcióiba. Tagja a központi bizottságnak, a központi bizottság állandó választmányának, alelnöke a központi bizottságnak és a bizottság katonai tanácsának, az államtanácsban helyettes miniszterelnök és - ez egyik legjelentősebb tisztsége - vezérkari főnöke a felszabadító kínai néphadseregnek. LÁZADÁSOKRA ÉS ZAVARGÁSOKRA került sor néhány tartományban, ezeket részben a katonák segítségével verték le. A tavaly augusztusi XI. Pártnapokon s a szeptemberi V. Kongresszuson hivatalosan befejezettnek nyilvánították a hatalomváltozás átmeneti idejét s a tömegek megnyugtatására ezt a formulát használták: Mao Cse-tungot Hua Kuo-feng, Csu En-lájt Teng Hsiao-ping váltotta fel. Az új vezetők által betöltött hivatalok szemszögéből ez csak részben igaz, jelentőségük és befolyásuk méreteit tekintve viszont megfelel a valóságnak. Kettőjük közül Huának lesz nehezebb a tekintély teljességét megszerezni, mert Tenggel ellentétben sokáig ismeretlen volt, aránylag későn került csak Pekingbe és, ha részt I
