A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5. szám

203

kessége a patakja. Szép, tiszta, átlátszó viz folydogál benne. A vendégek sokasága miatt van-e, vagy csak a homokos talaj hibás benne, avagy a szél, azt én nem kérdeztem. Elég az hozzá, hogy a folyócska sima kavicsai lassan bepiszkolódnak, eliszaposodnak. Ősszel aztán leengedik belőle a vizet és egyenként tisztítják, mossák a féltve őrzött köveket. El se hinné az ember, ha saját szemével nem látná. Gyerekekhez illő szórakozás, de munkásasszonyok végzik. Zsákokba, kosarakba gyűjtik a köveket és fényessé, tisztává súrolják valamennyit egyenként.

A kegyelemnek nincs szüksége i- lyen aprólékos gyerekmunkára. Egyszerre, mindenestül egészen ragyogóvá, szikrázóvá, fehérré tudja tenni egy szempillantás alatt az egész embert tes- testül-lelkestül, szíve rejtekéig. Mégis kell a csiszolás, a magunk mosogatása, az önmegtagadás, a fegyelem, a bűnbánót, az alázat, meg az önfeláldozás hasznos fürdőjében. Kell a gyakori ön- vizsgálás, jó a lelkigyakorlat, szükséges a megtérés szüntelen gyakorlása. Hiába tiszták a kövek ”nagyjából', csak legyen itt-ott egy-két piszkos, mocskos kavics közöttük, zavarják, elrontják az összbenyomást. így vagyunk cselekedeteinkkel is. Kell az időnkinti nagytakarítás a szív rejtekeiben is, hogy semmi se zavarja az isteni Látogató tekintetét. Se a felebarátét. Ne oltsa ki irántunk való bizalmát, reménységét rendetlen, szennyes megjelenésével.

47 ✓ A japán szerzetesnővérek külön fejezetet igényelnének. Szívesen írnék egy egész könyvet róluk, ha időm engedné. Legyen elég ezúttal néhány példával igazolni ezt az állítást.

Kezdjük mindjárt Rózával. Gyermekkorát a hegyek között töltötte, mint ő mondta: akárcsak a nyúlok a természetben. Ószakába került, ott talált munkát. Ott is keresztelték. Aztán a Jópásztor-apácákhoz ment. Jelenleg egy árvaház gyermekeinek meg a rendház nővéreire süt, főz, mos. Életét itt éli le a konyhán és a mosógép mellett. És boldog. Örül az ablaka előtt nyíló virágoknak, ráköszönt a kerti fákon ugrándozó mókusokra, érdeklődve hallgatja a kakukk hangját és eszébe jut szűkebb hazája, mikor a távoli Zaó hegyre leesik az első hó. Szeret imádkozni. Ott, a konyhában is, munka közben is, mindenütt, állandóan tud Istenre gondolni. Egy-két éve elküldték elöljárói a messzi Kjúsúba, majd meg az északi nagy szigetre, Hokkajdó- ba valami fejtágító kurzusra, tanulmányi napokra. Hiszen alig mozdult ki a konyhából egész évben. Életében először ült hajón! Örült az utazásnak, mint egy gyerek. De amikor hazajött ezt írta: ahelyett, hogy a távoli Kjúsúba vagy Hokkajdóba mennék, inkább szeretnék imádságos apáca lenni...

48 7 Vincenda nővér elemista volt, a- mikor nyáron rokonaihoz küldték lá- gatóba Nagaszakiba. Akkor már javában bombázták a japán városokat az a- merikaiak. A rokonok háza Urakami- ban, Nagaszaki keresztény negyedében volt. Hát egyszercsak felüvöltettek a szirénák: légiveszély!. Szaladtak a védelem céljára berendezett barlangszerü üregekbe. A gyerekeknek tetszett is az efféle bújócska. - Hirtelen nagy pukkanás hallatszott. Valami forró, ellen-