A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
182 válaszolásától függ a katolikus jövő. Mert a jelen nem valami kecsegtető. A franciáknál a legutóbbi években végbement vallás-szociológiai vizsgálódások fényénél kiderült, hogy az ifjúság (15-30 év között) 30%-a nem hisz Istenben, 50%uk nem fogadja el az eredeti bűn tanát és 11%-uk jár csak vasárnapi misére. Mindez persze nem akadálya annak, hogy a francia gyerekek 70%-át (nemrég még 90%-ot) szüleik az ünnepélyes (első) áldozáshoz ne kényszerítsék és az azt megelőző hitoktatás-sorozatokra ne küldjék. Ez nemcsak azt jelzi, hogy az ünnepélyes áldozásnak még társadalmi értéke van, hanem azt is, hogy a hit légkörének és alapvető tanainak áthagyományozására képtelen sok szülő ezzel pótolja az otthoni vallásos nevelést is, mert az ünnepélyes áldozásra előkészítő kurzus i- dején négy évig katekizmust is hallanak a gyerekeik. Egy hitvalló keresztény társadalomban, mint amilyen a hajdani francia társadalom nagyobb része volt, nem probléma a hit áthagyományozása az ifjabb nemzedékre. Ahogy a népies mondás tartja: ”a hitet az anyatejjel együtt szívják magukba”. Abban a boldogabb időben a hitoktatóknak nem is volt más dolguk, mint hogy kicsit csiszolják és rendszerezzék a gyerekek fejében az otthonukból magukkal hozott vallási ismereteket. Ehhez elég volt a kérdés-feleletes, könnyen áttekinthető katekizmus bebifláztatása. A második világháború alatt hangzott el Godin és Dániel abbék vészkiáltása: ’’Franciaország = missziósterület!” Suhard bíborosnak is akkoriban okozott álmatlan órákat annak felismerése, hogy az ország nem mondható többé a régi értelemben kereszténynek, és a püspöki kar is abban az időben döbbent rá, hogy a régi katekizmus használhatatlanná vált. Miért? Mert a gyerekek nagyobbik része többé nem keresztény környezetben nőtt fel. Vallásos levegő helyett materializmust szívtak magukba. Az Egyház nem elegyedhet többé azzal a feltételezéssel párbeszédbe a gyerekekkel, hogy azok a hitben nőnek fel — ezért nem magoltathatja be velük a régi katekizmust. A hitoktatónak nem az a feladata többé, hogy félig ismert igazságokat fejtsen ki tanítványai előtt, hanem hogy felfedeztesse velük Jézus személyét és tanítását, melynek az evangélium a hordozója. Ehhez korunk aktív pedagógiai módszereinek minden fogását fel is használja: rajzolást, újságokat, a napi híreket. Vagyis: felfedezteti a gyerekkel a hit vilá- gyerekrajz: Jézus vakot gyógyít
