A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

154

tétlenül feküdt, hanem buzgólkodott is serényen a többi beteg közt. Erőnek -erejével összegyűjtött egy kis csoportot: férfiak, nők vegyesen. Kért aztán, beszéljek nekik Istenről, a hitről a kereszténységről vagy akármiről. Egyikük sem volt keresztény. Kiindulópontnak Szent Pál föntebbi sorait választottam. Az egyik férfi figyelmesen hallgatja, mit mond az írás az örömről, az imádságról mega háláról. Férfias őszinteséggel, szinte megdöbbentő nyíltsággal csak ennyit fűzött hozzá: "Számomra ez képtelenség!" Pedig komoly ember volt. Kereskedő. Betegsége kezdeti stádiumban volt még, egy félévi nyugalom és újra hazamehet feleségéhez. Különben itt a kórházban döbbent rá, hogy van felesége. Eddig alig vett róla tudomást. Magától értődőnek találta, hogy mellette van, várja, kiszolgálja. Őmaga teljesen az üzletnek élt. "Feleségem is olyan katolikus-féle", mondta egyszer. Különben nem érdekelte őt az efféle "magánügy". Később megtudtam, miszerint az asszony valóban katolikus, a szomszéd plébániához tartozott.

Papok lelkigyakorlatán próbálkoztam újból a csodás erejű szentírási idézettel. Kézzel tapinthatóan tapasztalja az ember ilyen esetekben, mennyire i- gaz, amit a Zsidó-levél szerzője Isten szaváról mond: "eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál... Ítél a szív gondolatairól és érzületéről." (4, 12) — Az egyik fiatal pap közismert

Isten igájában (Mt. 11,28-30)

R szegény nép ismeri igazán az igát.

Neki sem volt jobb sorsa az igavonó állatoknál. Jézus, a nép igazi bavolt durva szókimondásáról, elevenségéről és gyakorlati érzékéről. Afféle munkáspapnak képzelte magát: nappal valami benzinkútnál dolgozott autójavításban, este meg misézett otthon, ha kellett. Még csak káplán volt, Kőbe tő- szomszédságában. A szórakozáshoz mintha jobban értett volna, mint az i- mádsághoz és a prédikációhoz. Nos, az egyik elmélkedés után a szobámba jött és bevallotta: "Azt hiszem, itt az igazi problémát látom, mi hiányzik az én é- letemből: az öröm, az imádság meg a hála. Ez az, ami nekem nincs." Napok múlva, mikor már a következő papi csoport végezte a lelkigyakorlatokat, megint benézett hozzánk, hogy teniszezzen lelkigyakorlatozó barátaival.

Egy takarazukai szemlélődő japán nővér leveleiben gyakran idézi Szent Pál sorait. Utolsó fogadalmaihoz is ezeket választotta mottónak. Nagyon o- kos, tisztalelkű, kedves apáca ez az A- szakura nővér. Egyébként a régi császárvárosból, Kyótóból való s jelenleg a konyhán süt-főz a nővéreknek. Értem is folyton imádkozik (mert tőlem hallotta először az említett sorokat). Pedig nem az én szavaim ezek, hanem az írásoké.

így folytathatnék ezt a felsorolást vég nélkül. Kevés szentírási szöveg maradt meg annyira hallgatóim fülében és szívében, mint a tesszalonikai levélnek az örömről, imáról és háláról szóló buzdítása. - Hát Ön, kedves Olvasó, hogyan reagál erre a bibliai üzenetre?

rátja, szívéből szólt, amikor igahúzáshoz hasonlította az evangéliumnak a gyakorlatba való átültetését.