A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

141 zetésbe hurcolta. Mégsem ért velük véget a pápaság. — De Chalet nem is a pápaság, az intézmény lezárulására gondol, amikor könyvének Az utolsó pápa címet adja, hanem arra, hogy VI. Pál egy bizonyos pápa­típusnak lenne utolsó képviselője. Annak a típusnak, amelyik szemé­lyében meghatározott címeket és funkciókat egyesít: Róma püspöke, a katolikus egyház feje, Nyugat pátriárkája, a Vatikán állam szuverén fője. VI. Pál napi 12 órát dolgozik, hogy mindeme feladatát betölt­hesse. Egyszerűsítette ugyan az ügyvitelt, letompította a hatalmát ö- vező külső pompát, de megtartotta teljhatalmát. Utódjának valószínű­en döntenie kell majd, mit tart meg e sokféle cím és méltóság közül. Mert kétségtelenül visszás helyzetben lesz. A zsinat (és VI. Pál azután is) azon igyekezett, hogy a katolikusok, protestánsok és az ortodoxia egymással való kölcsönös megbékélését, a kereszténység egységét mozdítsa elő. Ennek útját állja azonban (a nem-katolikus kereszté­nyek szemében) egy uralkodó és a hívőket utasításaival kormányzó pápa. Ha viszont, az ökumenizmus érdekében, lemond majd bizonyos előjogairól, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy nem engedelmes­kednek majd neki. Máris az a helyzet, hogy a pápát ugyan tisztelik, de útmutatásait nem mindig követik. — Chalet mindezt nem ilyen rö­viden és nyersen fejti ki könyvében; megállapításait a VI. Pál pápasá­gát kísérő eseményekből vezeti le. Közben sok érdekes epizódot is elősorakoztat, mint pl. egy 1966-ban tervezett pápai látogatást Lengyelországba, amelyet még a készület stádiumában fújt le a len­gyel kormány, moszkvai utasításra. Ott attól féltek, hogy a pápa út­ja megzavarná nemcsak a lengyel, hanem az összes vasfüggöny mögöt­ti katolikusok ’’nyugalmát”. Az engedetlen katolikusok pedig két ol­dalról is támadnak: balról a kontesztálók (a hollandok a hatvanas é- vekben majdnem skizmába mentek), jobbról a tradícionalisták (a fel­függesztett Msgr. Lefebvre körül sürög-forog egy integrista különít­ményük). — Chalet, szerencséjére, nem kísérletezik azzal, hogy részle­tesen lefesse a jövő pápájának eszményi alakját. Inkább egy vágyálmot idéz fel: a pápát, aki a keresztény egység embere, akinek személyében talán nem a szuverén főpap vonásai fognak dominálni, mint inkább az, hogy minden keresztény számára valóban Széntatya lesz. Taiwani száműzetéséből nyilatkozott Nanking volt érseke, Msgr. Yu Pin, oly értelemben, hogy Amerika - ha igazán az emberi jo­gokat védi — nem vehet fel diplomáciai kapcsolatot Vöröskínával. • Életjel érkezett az 1975-ben elhur­i colt Saigon-i segédpüspökről. Nguyen Van Thuan prelátust az ország északi részében tartják fogságban a kommunisták. *A tan­zániai kormány vissza sze­szeret né adni a hithírdetőknek a még 1973-ban népi tulajdonná tett iskolá­missziós körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom