A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

13 U gyanabban a székesegyházban és u- □□□□□□□□□□□□□ gyanabban az egyetemi aulában ünnepelték a svájci Lausanne-ban a Faith MULT és JELEN and Order mozgalom félszázados jubi­leumát, ahol az azóta az Egyházak Ö- DDDDDD1T~II DCTll IDD kumenikus Tanácsában fontos szerepet vivő szervezet alakuló gyűlését tartotta. A katedrális ökumenikus istentiszteletét zzEurovizió közvetítette, az ünnepségek e- lőadói között pedig a keresztény egységretörekvésnek olyan fémjelzett személyi­ségei szerepeltek, mint W. A. Visse/1 Hooft, az ökumenikus Tanács tiszteletbeli elnöke, Yves Congar, a francia domonkos hittudós, a tűbingeni J. Moltmann pro­fesszor, az athéni ortodox teológus, N. Nissiotis és Philipp Potter, a Tanács főtit­kára. A jelenlévő katolikus ökumenikusoknak valószínűen eszükbe jutott egy és más a nélkülük indult egységmozgalom múltjából. Az első Lausanne-i gyűléstől tüntetőén távolmaradt Róma. régen és most Amikor a gyűlés akkori előkészítő bizottságának egy kül­döttsége 1919-ben kihallgatást kért XV Benedek pápától, hogy a Szentszéknek a tervezett konferenciával kapcsolatos álláspontját kipuha­tolja, a pápa kitüntető szívélyességgel fogadta őket, de — mint a kihallgatásról an­50 éves az ökumenizmus Az egység szolgalatéban nak idején készült beszámoló megjegyzi — ez a szívélyesség a küldöttség tagjainak szólt, az katolikus Egyház hivatalos állásfoglalása ridegen elutasító volt a konfe­renciával szemben. A helyzet még nem ért meg a párbeszédre s a hivatalos vatiká­ni kommüniké is azt hangoztatta, hogy ilyen összejöveteleken hitbeli okokból nem képviseltetheti magát a katolikus Egyház. Röviddel a küldöttség látogatása után a Szent Officiumnak is megjelent egy dekrétuma, amely katolikusoknak általában megtütotta a konferencián való részvételt. Ezt a tilalmat pár hónappal a konferencia megnyitása előtt megismé­telték, négy hónappal a konferencia után pedig megjelent XI. Piusz pápa ’’Morta­lium animos” enciklikája, amely hideg zuhanyként érte a fiatal ökumenikus moz­galmat. Miután Krisztus igaz egyháza - mondotta az enciklika - a Péter utódjá­tól vezetett katolikus egyházban van jelen, Rómának nincs módjában, hogy az egybegyűltekkel egyenrangú felekként tárgyaljon. A kereszténység egysége csak az eltévelyedettek Rómához való ’’visszatérésével’ valósítható meg. Minden más kísérlet az egységre célt tévesztett vállalkozás. Az enciklika támadó hangja csak elidegenítette az ökumenikus mozga­lom protestánsait, akik közül többen — a svéd Söderblom is - annak a meggyő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom