A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
127 A bíboros szerint a fehérek az előző nemzedékektől örökölték a ma fellépő faji problémákat: hogy a színesek ott vannak ma, ahol éppen vannak, az a 19. század folyamán kialakult angol gyarmati politikának köszönhető. De a nehézségek csak részei egy általánosabb, átfogóbb jellegű problémakötegnek. Az Egyháznak közelebb kellene kerülnie az emberek életéhez. Azért, hogy érezhessék, mennyire osztozik sorsukban, mennyire törődik velük. A munkanélküliekkel is, a sztrájkotokkal is, az új egzisztenciájukat kialakító és küszködő színes bevándoroltakkal is. Ehhez persze papok százait kellene beállítani a társadalmi munkákba s a közvéleménynek is világosan észre kellene vennie, hogy az időnként fellépő erőszak, az áldozatokat követelő zavargások a mai angol társadalom betegségének nem okai, hanem tünetei. Ezt a betegséget gyógyítani kell s ehhez a bíboros szerint az is hozzátartozik, hogy türelmes és kitartó felvilágosító munkával rávezessék a híveket annak felismerésére, hogy a Nemzeti Front tetszetős jelszavai mögött egy téves alapeszmékből kiinduló és mindenestől keresztényiden világnézet húzódik meg. A problémák megoldásához felismerésük is hozzásegít, de az igazi sikert nem az egyházi vezetők nyilatkozatai biztosítják, hanem a társadalom bázisainak megmozdulása. Ezen a téren több oldalról is jelentős kezdeményezések történtek. Jó eredménnyel dolgoznak például a már említett, feketék lelki gondozására beosztott papok. Közülük egy, Michael Hollings, Southall Szent An- zelm egyházközségének plébánosa, országszerte ismertté lett, amikor közbelépésével meg tudott akadályozni egy fehérek és színesek között kitömi készülő utcai harcot. Plébániája London egyik nyugati külvárosában van, ahol fehérek mellett nagyszámú ázsiai és Antillákról bevándorolt színes lakik. Egy indiai fiatalember meggyilkolása teremtett feszültséget a fehérek és színesek között. Egy á- zsiaiaktól rendezett faji gyűlölködés elleni tüntetésen való részvételével meg tudta akadályozni, hogy a felvonulást a járdákról szemlélő és felizgatott fehérek verekedésbe keveredjenek a tüntető színesekkel. Az események hatására vezette be plébániáján a heti három alkalommal családi lakásokban mondott szentmiséket. Az otthonukat erre felajánló családok szomszédaikat is meghívják - faji és vallási különbségre nem tekintve — az ilyen misékre. Az ezeken kialakuló ismeretség tette lehetővé, hogy egy lépéssel továbbmenve, a plébánia kulturális életébe is tevékenyen bekapcsolódjanak a jó szomszédokból összeállt kis csoportok. Fajilag minél vegyesebb összetételű baráti estéket, vita-délutánokat, plébániai reggeliket rendeznek számukra és időnként kis kiállításokat rendeztetnek velük, mindig egy előre kiválasztott népcsoport szokásainak, kultúrájának ismertetésére. A kezdeményezésnek megvan az a jó eredménye, hogy közelebbről megismerhetik egymást és a városnegyed társadalmi békéjét is biztosíthatják. Az utóbbi két évtized alatt az értelmesebb fehérek egyébként is sokat
