A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

114 re. A pesti bevagonírozás akkor elmaradt, de az országot megszálló németek és a kormányzó októberi elhurcolása nem sok lehetőséget hagytak a nunciatúrának arra, hogy ennek az ígéretnek betartását szorgalmazzák. A pápa maga tehát nem cinkosságból hallgatott. Nem is egyedül hallga­tott. A szövetségesek, akikhez szintén eljutott a két auschwitzi szökevény beszá­molója, szintén hallgattak. A Vöröskereszt is hallgatott, sőt a Zsidók Világszö­vetsége sem emelte fel szavát a koncentrációstáborok emberirtása ellen. Minden valószínűség szerint azért, mert a szemtanúk beszámolója annyira hajmeresztő volt és olyan hihetetlenül hangzott, hogy egyéb kézzelfogható bizonyítékok hí­ján csak kiagyalt propagandaszólamként hatott volna, ha a világ közvéleménye e- lé tárják. A háború végén a táborok felszabadításának kellett bekövetkeznie ah­hoz, hogy a véres valóság feltáruljon. Rómában, a Monszinyorék között, csak egy valaki volt, aki rokonszenvezett a nemzeti szocializmussal. A gráci születésű (1883) Alois Hudal 1908-ban szentel­tetett pappá s 1914-ben, római tanulmányai bevégeztével az ószövetségi szentírás tanárává nevezték ki a gráci egyetem teológiai fakultására. Ugyanakkor az ottani papnevelde vicerektora volt. Történelmi és irodalmi jellegű műveket írt és 1923- ban a római Anima kollégium igazgatójává nevezték ki, amelynek temploma az Örök Város németajkú lakóinak vagy látogatóinak volt gyülekezési helye. A jó nevű és buzgó papot itt Pacelli bíboros szentelte püspökké 1933-ban s közben a Szent Offíciumnak is konzultora lett. Ebben az évben jutott Hitler is uralomra s a cseh apától és szlovén anyá­tól származó, osztrák állampolgársággal rendelkező főpapban pezsegni kezdett a német vér. Küldetést érzett arra, hogy a katolicizmust és a nemzeti szocializmust összeegyeztesse. Az volt a meggyőződése, hogy Hitler pártjában a radikális balol­dali elem élet-halál harcot vív a konzervatív jobboldali elemekkel s az egyháznak feladata, hogy ez utóbbiakat segítse a pártban győ- lemhez. Könyvet is írt a nemzetiszocialzmus alapesz­méiről s amikor Hitler megkötötte a konkordátu­mot, azt hitte, hogy a kancellárt amolyan második Mussoliniként tisztelheti. Rómában ettől kezdve hív­ták barna püspöknek. Meglepődött, amikor könyvével a Vatikán nem volt megelégedve és nem értette, miért zárják be előtte az ajtókat egymásután a vatikáni hivatalok. Többször kísérletezett azzal, hogy közvetítsen a Szentszék és a német kormány között, de német ol­dalról nem méltatták válaszra javaslatait, XII. Piusz pedig sohasem volt hajlandó arra, hogy kihallgatáson fogadja. Csak a pápa német titkáráig, Leiber jezsuita atyáig jutott, aki azonban rendszerint csak felinge­Msgr. Alois Hudal

Next

/
Oldalképek
Tartalom