A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-51 De a megváltott ember belső békéje nem vágyálom, hanem megvalósítható célkitűzés s legalább is néhány oázist építhetünk a történelem háború-dúlta pusztaságában, néhány üdülő szigetet a társadalmi nyugtalanságok tengerén azokból, akiknek lelkében valóban béke van. — Ugyan kérem, ne hintsen port a szemünkbe — mondhatná valaki. — Hátha valahol, akkor a szerzetes rendházakban, ahol "új emberek" Krisztus megváltó gyümölcseinek bőségében laknak, a fentebb vázolt nagy békének kellene uralkodnia, hát miért nincs nekik békéjük? Hát ama egyszerű oknál fogva, hogy a belső béke nem egy "csatlakozási nyilatkozat" gyümölcse, hanem küzdelmes lelki harc és fejlődés gyümölcse, melyet Isten kegyelme öntöz. A belső békét nem hordjuk a természetünkben, mint a "kezes bárányka", hanem kinek- kinek magának kell a nagy belső harcot megvívni.- Itt van ni, már megint — méltatlankodhat valaki — békéről beszél és "harcot" emleget! Hát igen, mert minden békekötést harc előz meg. A béke a harc gyümölcse. Az igazi lelki békével rendelkező egyének azonban minden külső és belső harc ellenére békések már. Épp ez az előnye a megszerzett lelki békének, hogy azt már nem lehet felborítani. Az a harc, mely az ilyen lélek bensejében folyik, nem a szenvedélyek harca. Hanem a lélek erős küzdelme a szenvedélyekkel, hogy békéjét megőrizze. Ez a béke Istenben és Jézus Krisztusban gyökeredzik és nem lesz belőle békétlenség akkor sem, ha jön a vihar, a külső vagy belső megpróbáltatás, a szenvedés, a kísértések, a betegség, a megaláztatás, csalódás, sikertelenség... Mert ez a béke a hiten, bizalmon, szereteten, türelmen, alázatosságon épült. Tehát valahányszor egy igazi derűs arcot látok, valahányszor egy derűtől ragyogó szembe belenézek, tudom, hogy a béke emberével találkoztam. Nem kacagó, hahotázó, tréfás vagy mulatós arcot és szemet mondtam, hanem mély derűs arcot és szemet. Mert a hangoskodás, kacagás, hahota, tréfa és mulatozás sokszor csak a belső békétlenség dópingolása. Az igazi mélységes lelkibékéről elmélkedtünk, melyet csak a Krisztusával egyesült lélek élvezhet. Ezt a békét kívánta Jézus apostolainak, ezt a békét kívánja Krisztus Egyháza, amikor Jézus nevében köszönt bennünket: Béke veletek!
