A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-498lom tagjainak számát hallatlan gyorsan növelte. Én ezt nem tartottam jónak, mivel a tömegben elsikkad a minőség, de nem tudtunk kiegyezni s azért csak olyan belső munkát vállaltam azután, amely kimondottan a minőség fokozását szolgálta. Attól kezdve többször gúnyosan is bíráltam Kerkait baráti körben, ami ugyan fájt neki, de jó viszonyunkat nem zavarta.

^/ihelyt az orosz kezébe került az ország, útjaink elváltak. A munkásokból álló tagozatunkat, az EMSZŰ-t nyomban föloszlattam, nehogy a vezetők csoportja a hírhedt új rendőrség áldozata legyen. Kerkai és vezérkara erre nem volt hajlandó és tovább akartak dolgozni, jóllehet az okosság azt parancsolta, minél hamarabb szűnjenek meg. Akkoriban beszéltem erről P. Hunya Dániellel és igyekeztünk magatartásának okát kihámozni. Egyeztünk abban, hogy Kerkai végletes elszántsággal iparkodik nagyszerű alkotását fönntartani s nem hajlandó azt önként szétbontani. Ha jól tudom, ebben Mindszenty prímás is támogatta, ám ez neki nem volt elég s ezért keresett igen gyorsan kapcsolatot az új kormánnyal. Debrecenbe küldött futárja szóbeli ígéretet kapott, amely szerint keresztény párt is alakulhat, én azonban nem hittem el és mihelyt a kormány Budapestre jött, nem is akart hallani az ígéretről. Kerkai mégis azt hitte, tovább tarthatja magát rugalmas politikával, a Bíboros viszont a megfontolt, de erélyes ellenállás útját választotta, amely a börtönbe vezetett. Kerkai ezt hibásnak vélte, valamint két másik rendtársa is, sőt arra hivatkoztak, hogy a Vatikán sem tartja helyesnek a Prímás magatartását. Akkor budapesti rendházunk főnöke voltam és igyekeztem őket rábírni, mások előtt ne bírálják a prímást, bármit gondolnak is magukban, sokan ugyanis már azt hitték éppen emiatt, hogy egész rendünk a prímás ellenzéke, holott erről szó sem volt. Mivel tisztán akartam látni, mi a Vatikán fölfogása, 1946 őszén Rómába mentem orosz engedély nélkül és ott történt a döntés, amely a három jezsuitát hallgatásra kötelezte, sőt a pesti házból is távozniok kellett. Ezután lett Kerkai kaposvári házfőnök.

^/iután a prímás börtönbe került, Páter Jánosi és Barankovics István amerikai kocsin menekült az országból. Habár ennek okát nem értettem, rosszat sejtve siettem Kerkaihoz és könyörögve kértem, meneküljön ő is, mielőtt elfogják, ő azonban erre nem volt hajlandó, mivel egyrészt munkatársait nem akarta cserben hagyni, másrészt megvolt győződve, hogy semmi vád nem terheli s azért a kihallgatás után nyomban szabadulni fog. Erre azt tanácsoltam neki, menjen legalább Czapik érsekkel tárgyalni, de amikor onnan visszajött, nem szólt ne