A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-469 véletlenek oldalán a helyük. A vaknak szeme az épszemű, a sánta lába az épizmú, a rászoruló szegény bukszája a gazdag zsebében van. Ennek a krisztusi magatartásnak szöges ellentéte az osztályprivilégiumokat védő nemesség elzárkózása minden előnyeit kisebbítő változás elől; történelmünkben sokszor lett ez a haladás megkötője és későbbi tragédiák oka. De ne gondoljuk, hogy a hiba csak az e- gyik oldalon található. Kölcsönösen nem fogadtuk és nem fogadjuk el egymást. A forradalom viszont szép példája volt a nemzeti eggyéválásnak. Minden társadalmi osztályra, rangra való tekintet nélkül csak azt keresték, hogyan biztosítsák egy igazabb, magyarabb és szebb jövő feltételeit. Egy szent kötelesség teljesítésében feloldódtak az osztálykeretek. A szabadságeszményben való egység testvérekké tette őket. Nem tartogat-e ez hatalmas erejű, krisztusi tanítást a mi számunkra is? Az egység pillanatnyi megteremtése nem a forradalom belső követelménye és gyümölcse volt-e? A köztünk lévő versengések, vádaskodások és irigységek megtűrése nem a forradalom szellemének elárulása-e?

A forradalom harmadik vallási és erkölcsi üzenete ma számunkra ez: a történelem erői az ember szabad és felelős irányítása alatt állnak. Sodrásukba állva, hullámaikon hányatva, irányítanunk kell őket. A fejlődés és kifejlődés irányát a hármas isteni parancs jelöli meg számunkra: a kultúrparancs, a tízparancs és a szeretet parancsa. Ez a hivatás, az istenképi ember kialakítására és a krisztusi ember világalakító tevékenységére, csak Istennel való szövetségben és egységben valósítható meg.