A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-442vett "az Ur előtt", az ősi, kezdetleges szentélyben. Egész jól érezte már magát az ószövetség e legrégibb zarándokhelyén. Jól kiismerte már magát a hívők, a búcsúsok ügyes-bajos dolgaiban. Akárhová el tudta őket igazítani. Héli nyugodtan rábízhatta a közönséges teendőket. Sámuel örömmel, buzgón szolgált az Urnák. S mégis azt mondja róla az írás, hogy "nem ismerte még az Urat" (1.Sám.3,7). Később majd még megismeri. Eljön az ideje még annak, hogy az egész nép hozzá seregük majd, ha Isten felől akad kérdeznivalója.

3. Pál apostol Athénben ugyancsak csodálkozva bámulta a szebbnél-szebb templomot, márványkőből készült sokféle istenszobrot. Mintha az egész város kizárólag a vallásnak épült volna. A ravasz görögök a biztonság kedvéért, hogy egy istent se felejtsenek ki a ceremóniákból, külön oltárt emeltek az "ismeretlen istennek". Pálnak kapóra jött ez a felfedezés: "Nos, hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek". De, hogy az igazat mondjam, "nincs messze egyikünktől sem. Benne élünk, mozgunk és vagyunk" (Csel.17,23.27-28).

4. így vagyunk mi is, jó keresztények, Krisztussal, Istennel. Nevét viseljük, vele köszöntjük egymást, ünnepeit megüljük, Rá hivatkozunk, sőt talán Érte is dolgozunk. Róla beszélünk, írunk. Hozzá imádkozunk, de nem ismerjük Őt igazán. — Nem egyszer úgy teszünk, mintha nem ismernénk Istent. Letagadjuk, hogy kapcsolatunk lenne Vele. Pedig nagyon is jól ismerjük, kitűnően emlékezünk rá, kiről is van szó, kit is emlegetnek az emberek. Máskor meg fennen dicsekszünk istenismeretünkkel, istenszolgálatunkkal, teológiánkkal, Istenért vállalt tevékenységeinkkel. Hirdetjük Ót anélkül, hogy a valóságban ismernénk. Felületesen, homályosan, megszokásból "ismerjük" ugyan valami keveset. Holmi lényeges és lényegtelen külsőségekből merítjük "ismereteinket". Sok-sok keresztény, nem kevés pap, számtalan férfi és női szerzetes egy egész életen át nem jut tovább az ifjú Sámuel istenismereténél: "Isten előtt", Krisztus jelenlétében esznek-isznak, dicsekednek vele, hogy az Ur az ő városaikban, utcáikon tanít (Lk. 13.26-27). - Róla van szó csakugyan az egyetemeken, iskolákban, szemináriumokban, a szószéken, lelkigyakorlatok alatt, teológiai, szentírási tanfolyamokon: mégsem ismerik, talán sohse fogják, nem is akarják egészen megismerni az Isten Fiát. Az evilági eseményekkel, politikával tisztában vannak; kiismerik magukat a történelemben. A tudományos újdonságokat, sporthíreket mind-mind lelkiismeretesen szá- montartják; tájékozottságuk nem egyszer meglepő, ha nehéz teológiai kérdésekről van szó; nagy olvasottságukkal méltán dicsekszenek. És mégis könnyen előfordul, hogy személyesen se Istent, se Krisztust nem ismerik igazán.

5. S ki tudja, nem több-e még azoknak a keresztényeknek a számuk, akik az athéni polgárokhoz hasonlóan a régi és új templomok tőszomszédságában élnek, vallásos tárgyú műemlékekkel (festmények, freskók, szobrok) veszik magukat körül; bámulatos érzékük, szabatos tudásuk van a kereszténység történelmi, kultú- rális, társadalmi jelenségeivel kapcsolatban. És hitük mégsem egyéb egy, a város közepét díszítő felírásnál: "az ismeretlen istennek". Mintha egyre nőne azoknak a keresztényeknek a számuk, akik ilyen vagy olyan formában nem ismerik hitük