A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-440lőadásokat tartottunk, beszélgettünk az emberekkel. Ott ismerkedtem meg többek között Róza nénivel és családjával. Mikor aztán évek múlva megint egyszer Szegeden jártam, valaki figyelmeztetett: menjek ki, keressem meg őket, mert nagy szomorúság szakadt rájuk: Etel, a lányuk rákos, bent fekszik a kórházban. Hát elmentem, meglátogattam. Látszott rajta, hogy már nem sok van neki hátra. Egy kicsit elbeszélgettünk és már épp menni akartam, amikor megjött az édesanyja, és kikísért. Odakint a karomra teszi a kezét. No, gondoltam, most kiszakad a szívéből a keserűség, és én mit feleljek rá! De semmi ilyen nem történt. Csak annyit mondott nagyon csöndesen: "Lássa, őtet már így szereti az Isten!” Hát ez a keresztre a végső válasz. Persze ehhez sok tűrő éjszaka, sok szenvedés, sokszor könny kell, míg idáig jutunk: belátjuk, hogy a jók áldozata jóvátétel, a világ megmentése. Úgy, mint a Krisztus keresztje volt. így látja ezt a költő (Sík Sándor) a kérésztútról írt versében:

.. . Megy a Jézus, utána a tenger.

Véges úton, végesteien hosszan: Tenger ember, férfi, gyerek, asszony. Véres tajték veri ki a mezsgyét. Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból: Legelői a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek, Ködbevesző, végtelen keresztek. Ott piheg a sok mái szegény is, Édesapám, édesanyám, én is!

I Megváltás, üdvösség volt a nagy kereszt: az a kis kereszt is. Az iC_/ V.í\ gazság és irgalom serpenyőjében csak így lesz egyensúly. Ott

van Szent Mónika esete: könnyeivel, anyai fájdalmával megfizetett a fiáért, Ágostonért — és lett a könnyelmű, bűnökben vergődő, már-már elkallódó fiatalemberből az a nagy püspök, egyház tudós, szent, akit máig tisztelünk, az egyháztörténelem egyik legnagyobb alakja.

Jézus úgy beszélt, mint még soha ember, és nagy csodákat, jeleket művelt. De megváltani a szenvedésével váltott meg. Jézus Krisztus óta hinnünk kell tehát, hogy a szenvedés drágagyönggyé változik, lelkem és az Egyház javára. Szabad sírni, ha nagyon nehéz, szabad i- mádkozni, kínlódva ismételgetni ugyanazokat a szavakat, mint Jézus az Olajfák hegyén. De azzal kell zárnunk, amivel ő: azzal, amire a Miatyánkban tanított bennünket: "Legyen meg a Te akaratod. . —

”Hogyha az élet fáj nagyon, Kis könnymalmocskám járatom, S meg őrlöm minden bánatom" — mondja kedvesen Mécs László. Sík Sándor pedig ezt a nagyon mély kis verset (Síró testvérnek) írta a szenvedés titkáról:

Testvér, én érzem, a lelked remeg,

Pillád nehéz, nagy könnyek égetik.- Testvér, melletted áll a Krisztus: Testvér, törüld le könnyeid.