A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-435tuk. A másik, hogy aki az irigységtől való félelme következtében a középszerűséget választja életstílusának, annak unalmas lesz és színtelenül egyhangú az élete. - Jézusnak lehetőségében állt, hogy mindent "abbahagyjon", amikor a názáretiek ellene fordultak. Mondhatta volna: "Minek erőlködjek? Megtettem, ami tőlem telt, hirdettem nekik Isten jóhírét, de nem hallgattak rám. S ha ők, akik ismertek, nem hallgattak rám, ki fog rám hallgatni?" — Ösmerjük és megértjük az ilyen álláspontot, hiszen mi is abbahagytuk a jót, a nemest, az önzetlent o- lyankor, amikor észrevettük, hogy ellenünk fordulnak. Miért tegyünk jót másokkal, legyünk önzetlenül nagylelkűek velük, ha mindez csak ellenséges érzületet vált ki belülük? Akkor inkább semmit sem csinálunk s békében hagynak. Nekik lesz rosszabb, nem nekünk.

Csakhogy a semmittevés, a "leállás", a középszerűség — a cselekvés, a tevékenység, a kiválóság helyett — nemcsak másoknak, hanem nekünk is rendszerint a "rosszabb". Minden nagy ember, akár társadalmi, akár politikai vagy vallási vonalon volt kiváló, sokat szenvedett irígyei miatt. De még többet szenvedtek volna, ha hagyják, hogy az irígykedők miatt elmenjen a kedvük tehetségük és képességeik teljes kibontakoztatásától. — S ez így van nemcsak a nagy emberek, hanem minden ember esetében. A miénkben is. Persze hogy meg- szenvedtetnek majd irígyeink, ha a legjobbat adjuk önmagunkból, a- mit csak adhatunk. De mégjobban megszenvednénk, ha a középszerűséget választanánk, mert annak unalmas egyhangúságát még nehezebb elviselni, mint irígyeinket. Jézus nem hagyott abba semmit, amikor kiválósága irígykedést váltott ki középszerű környezetéből. Nos, akik az ő követőinek mondják magukat, azoknak sem kell semmit abbahagyniuk hasonló esetben.

Jézus azért nem állt le, mert tisztában volt azzal, hogy ha barátai és szomszédai ellene fordultak is, a Menyei Atya az ő pártján maradt. Isten szeret bennünket és ha úgy is látszik néha, hogy mindenki más elfordult tőlünk. Nála még mindig rátalálhatunk a szeretet- re, a bíztatásra és az erőre ahhoz, hogy a közepesnél jobbat és többet hozzunk ki életünkből. Jézus a názáreti keserű tapasztalat után is tovább ment kiszabott életútján. Ne hagyjuk mi se, hogy az irigyek letörjék lelkesedésünket. Ritkán kerülünk olyan helyzetbe életünk folyamán, amikor valóban minden emberi támasz nélkül maradunk. A jó Isten valahogy úgy alakítja a sorsunkat, hogy szeretteink és barátaink közül nem mindenki fordít azért hátat nekünk. De ha úgy is a- dódna nagyritkán, hogy valóban magunkra maradunk, akkor sem vagyunk sohasem egészen egyedül. Velünk és mellettünk az Isten.

Azt is érdemes azonban józanul látnunk, hogy nemcsak mi