A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-401 seredett ember véres öklei a társadalmat beláthatatlan káoszba sodorják. Máris sodorják, mert késedelmesek vagyunk!" (11,65-66) Tulajdonképpen ez Prohászka lényeges üzenete: az embereket kell megváltoztatnunk az evangélium szellemével, mert új társadalmi rendet is csak új emberek teremthetnek. 1923-ban, amikor már kiábrándult a "keresztény kurzusból", amely csak teória és program volt a kereszténységről, de nem igazi kereszténység, ezeket írta: "Értsük meg e vállalkozás képtelenségét s csináljuk újra — csináljuk jobban!... A keresztény kultúra bennünk van; ha ott nincs, sehol sincs, mert kívül nem lehet. A keresztény kultúra a mi hitünk, a mi tudatunk. A keresztény kultúra Krisztus világossága, melyben látunk célt, utat, e- redményt, lelket s kötelességet ... a keresztény kultúra a mi személyes, bensőséges viszonyunk az Üdvözítővel, kit imádunk és szívből szeretünk, kivel az élet útjain együtt járunk s kinek vére a lelkűnkön ég. Az ilyen kultúra, szellem és élet, erő és lélek; az tud embert talpraállítani s világot megreformálni" (20,309). Prohászka nemcsak hirdette, hanem élte is ezt a programot, a gyakorlatba is átvitte az evangéliumot. Ezért Tagore-t idézve azt várja Európától és a világtól, hogy lelke mélyéig áthassa a keresztény kultúra. "A vízből s a Szentlélekből újjászületett ember: ez a keresztény kultúra kulcsa! ... A kereszténység nem tett mást, mint hogy új embert állított a világba. Az emberen kezdte s ezzel óriási világtörténelmi tanulságot szolgáltatott minden reformnak; tanulságot, melynél fontosabb nincs, s mely olyan világos, mint a napsugár, azt ti. hogy jó világ jó emberekből lesz, s hogy tehát a jobb világot az ember-jobbu- láson kell kezdeni s folytatni. . ." (20,307) Ma, a zsinat után is, van-e ennél időszerűbb program? Arató Jolán Egy vayonC«fe& (kisregény) f IX. 4 gnes úgy röpült az utcán, mintha szárnya nőtt volna. Folyton Isten irgalmasságára és a páter bölcsességére gondolt, mert hát ezeknek köszönhette, hogy mégsem kerül a pokolba, hanem száguldhat a mennyország felé. Egyszerre eszébe jutott, hogy az egyik előadáson a páter megemlítette: az a ’’keskeny ösvény”, mely Istenhez vezet, nem más, mint a keresztény tökéletesség. De hogy milyen is az a keresztény tökéletesség, azt a páter nem fejtegette részletesen. Bizonyára feltételezte jámbor hallgatóiról, hogy tisztában vannak vele. Nem, ő nincs tisztában.. . Égő vágy gyűlt a szívében, hogy megértse: miben is áll az a ke
