A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-393tudod, hogy míg élek és létezem, feléd éhezem szüntelenül. Fölajánlom magam a közeli kapcsolatra veled, a lelki születésre, bármennyi kínnal vagy örömmel jár is az. Egykor nem kérdezett senki, az idő elérkezett és a világra hozott anyám, — most nemcsak elfogadom és köszönöm a természetes lét életét, de kérem a lelki élet öntudatát is, — engedj a Te világodba öntudattal belépnem és ott élnem. Ha szeretném elfordítani a fejem, ha szívesen visszalépnék, ha inkább éberálomnak adnám magam és szendergésben tölteném napjaimat: ébressz föl és figyelmeztess, hogy itt az idő: ismerkedni a Te világoddal, veled, a Te Lelkeddel, kitárulni, látni, érezni, érteni, tenni a Te végtelen Isteni Életed napja alatt, kertedben, testvéreim között, a földön. Azt mondják, hogy az ember önmagára szüleinek, testvéreinek, barátainak és ismerőseinek kapcsolatán keresztül ismer. Csak emberi kapcsolataink tükrében látjuk meg igazán, kik vagyunk. Ö, örök, szent, végtelen, dinamikus tükre az életnek, mutass meg magamnak barátságod izzó és égető lángjában, bármibe kerül is az! Szűk, önző magamtól űzz el és lépj tágító, végtelen kitárulásoddal helyembe, hogy elfeledkezve magamról csak benned éljek. Csak onnan nézzek, halljak, szóljak és cselekedjek, - bármibe kerül. Engedj felnőnöm Benned, a Te életedbe. B éky G ell é r t ELMÉLKEDÉS 21á Az erény: jóság (Lao-ce). Vagy ha nem az, még nem igazán erény. A világ fiai jót szoktak tenni (nem mindig) azokkal, akik hozzájuk jóknak mutatják magukat. A rosszakkal szemben, vagy azokhoz, akiktől se nem kapnak, se nem várnak semmit, közömbösek, hidegek, tartózkodók szoktak lenni. Sokszor JAPÁN MÓDRA...
