A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-382haderők tábori püspöke viszont marxista szelleműnek bélyegezte. • Tízezer hívő befogadására alkalmas az új Guadelupe-i (Mexico) katedrális, amely Szűz Mária nemzeti szentélyének számít. Egy 1553-as jelenést ábrázoló kegyképét (Tepayac Asszonya, vagy Barna Szűz a népszerű neve) az összedőléssel fenyegető régi szentélyből ide helyezték át nagy ünnepélyességgel. A Szent Szűz a hagyomány szerint egy indián lányka előtt jelent meg és a mexikóiak, akiknek 90%-a spanyol és indián félvér, tömegesen keresik fel a kegyhelyet. Az új katedrális beszentelésére megjelenteknek csak kis töredéke fért be az új épületbe. A mexikói kormányt nem képviselte senki az ünnepségeken. • Romero tábornok, a San Salvador-i elnökválasztás győztese, vérszomjas ember hírében áll az 1975-ös diáktüntetések ó- ta. Katonáival akkoriban lövetett a tüntetőkre. Megválasztása után az ellenzéki vesztes párt tagjaira kezdtek lövöldözni a katonák s csak a fővárosban 200 az áldozatok száma. A püspöki kar körlevélben tiltakozott az emberi jogokat ért sérelmek ellen, de a napilapoknak megtiltották, hogy bármit is közöljenek a körlevélről és a templomokban való felolvasását követő héten fényes nappal lelőttek egy papot az utcán. A világi pap, Rutilio Grande, földművesmozgalomban tevékenykedett, két kísérőjével együtt halt meg, hátulról lőttek rájuk - megintcsak katonák. • Msgr. D'Antonio-Salza, Olancho (Honduras) püspöke, aki tavaly április óta a belügyminiszter intézkedése folytán házifogságban élt és főpásztori teendőinek nem tehetett eleget, lemondott püspöki tisztéről. A Szentszék elfogadta a lemondást. A püspök egyházmegyéjében erős a Nemzeti Parasztunió szervezete s bár a mozgalom keresztény irányú, szociális célkitűzései miatt a kormány elsőszámú ellenfelét látja benne. • Brazíliában feszült a viszony az állam és az egyház között a püspöki kar legutóbbi közös körlevele óta, amelyben a főpapok a vidék szociális helyzetének tarthatalanságáról írtak és a rendőrség túlkapásait kifogásolták. A kormány viszonzásképpen azzal fenyegetőzött, hogy el fogja tiltani az egyházat az őslakos indiánok misszionálásától, ha továbbra is "ósdi, feudális módon térít anélkül, hogy közben az indiánok életszínvonalának oly fontos emelésére is gondolna". A furcsa vád háttere az, hogy az egyház (az antropológusokkal és állami indián-ügynökökkel együtt) ellene van a kormány integrációs politikájának, amellyel az Amazonasz-út mentén a civilizációval most kapcsolatba került indián törzseket ősi életmódjuk és kultúrájuk hirtelen feladására szeretnék kényszeríteni. • Kolombia püspökei elítélően nyilatkoztak azokról a keresztényekről, akik "a kereszténység és marxizmus ötvözetétől várják az elnyomottak felszabadulását és közben a megbocsátás, kiengesztelődés, megtérés evangéliumi fogalmát a kapitalizmus eszmei termékének tartják". A különféle szociális mozgalmakban tevékenykedő keresztények viszont a püspökök ellen adtak ki nyilatkozatot "főpapjaink azokat a papokat, szerzeteseket és híveket marasztalják el, akik az itteni társadalmi berendezkedés elnyomottjai érdekében emelik fel szavukat". • Az argentínai politikai foglyok hozzátartozói többezer aláírással ellátott levelet juttattak el a püspöki karhoz. Ebben kifogásolják, hogy a főpapok nem tiltakoznak a kormány emberi jogokat sértő túlkapásai ellen. "Az Egyház a