A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
-340csapdába, hanem magukkal rántanak könnyen hívő és újításokért lelkesedő, rajongó másokat is, főleg a fiatalabb nemzedékekből. Tehát nyitott szemmel járjunk, hogy csapdába ne essünk vagy csapdába ne engedjük magunkat rántani. Békési István a Zsoltáros szavát átlag feddő, intő értelemben szoktuk hallani, értelmezni. ”Ma, ha az Ur szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket” — ti. holnap talán már nem szól... Igaz így is, és nem szabad játszanunk a kegyelemmel, otthon kell lennünk, ha az Ur látogatóba jön. ”A gazda nem volt otthon sohasem” — fogalmazza meg Ibsen Peer Gynt tragédiáját. De csak villámlással és mennydörgéssel szól az Ur? Úgy is. Mózessel is így beszélt, sokszor csak megrendítő események ütnek fejbe eltévedt embereket. Szentek útja sokszor így indult el. De a csöndes esti szellőben szól Illésnek, a mérges, keserű prófétának. Még neki is... Legalább olyan döntő, hogy az Ur bizalmas, csendes látogatásaira is éberek legyünk, a suttogó esti szellőben is meghalljuk szavát. Mikor egészen egyszerű, hétköznapi eseményben szól hozzánk. Véletlenül... vagyis: az Ur utána nem nyomozható döntéséből a hirtelen hófúvásban megkéstek a vonatok. Az enyém is. Lekéstem a csatlakozást és mire megérkeztem, lemondták a ”lelki napot”. Minek induljanak el az emberek a bizonytalan téli időben?így munkavégezetlen indultam vissza. Mit akar az Isten? Mert nincs véletlen... Szív-újságokat vittem a híveknek; nálam maradtak. Most volt i- dőm bőviben nemcsak átszaladni, de átolvasni... Régi kedves jóbarát, egykori kanadai munkatárs cikke. Beszámoló, sokkal egyénibb hangon, vallomás-szerűbben, mint máskor ír. Döntő, nagy lelki élményekről. „ Elöntöttek a régi emlékek. A hősi, kezdő évek... Kifényesedtek a szavak, saját élmények tódultak emlékezetembe... Végigimádkoztam, végighálálkodtam a hosszú utat. Igazi rekollekció, igazi lelki összeszedettség lett az út a magam javára. Magamba tértem és a kegyelem csodás útjait vizsgáltam életemben?.. Az ”útak” kegyelmeit. Amikor indultam, szó nélkül is, talán nehéz útakra... Csak az Ű bíztatásával: a Meg ne keményítsétek szíveteket...
