A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-323’’Mindszenty kérdés” megoldásától teszik függővé. A ’’kérdés” Msgr. Lékai érseki kinevezésével megoldódott, szabad az út a lelkipásztori problémák megoldásához.

Több mint egy év telt el Msgr. Lékai tavaly a rendszer egyházpolitikája februári kinevezése óta. Rövid idő ahhoz,

hogy megállapíthassuk, sikerült-e az új érseknek a tervbevett újításokat behoznia a magyar egyház életébe. Az ilyen újítások és változtatások különben sem széles skálán válhatok a mai helyzetben. Nincs arra remény — és talán szükség se, — hogy az egyház visszanyelje háború előtti befolyását a közéletre, vagy hogy visszakapjon valamit régi nagybirtokaiból. Nem ennyire határozott már a volt egyházi iskolák és egyéb intézmények esete, bár a kormány azon az állásponton van, hogy ezek államosítása vagy beszüntetése nem vallásüldözés volt, hanem a kor követelményei diktálta intézkedés. A rendszer egyházpolitikájának sarkalatos elve, hogy nem kíván olyan mértékű önnálló- ságot biztosítani a jövőben az egyháznak, amely lehetővé tenné, hogy egy esetleges kultúrharc céljaira használhatná fel erejét.

Hivatalos körökhöz közelállók szerint ennek a politikának elfogadhatóságát bizonyítják a kormány és a Vatikán közt eddig létrejött megegyezések. Mind- szenty bíboros épp erre a politikai vonalvezetésre hivatkozva állította, hogy a magyar egyháznak nincs meg a szabadsága és e- zért nem mond le érseki székéről. Msgr. Lékai viszont elfogadta, mint tényt, az egyház szabadságának a fentebbi politikai el- Msgr. Lékai a Szentatyánál

gondolásból folyó megkötöttségét és inkább a lelkipásztori munka számára még így is nyitvaálló lehetőségek kihasználására akarta összpontosítani figyelmét.

Ezeket a lehetőségeket azonban a jelen helyzetben erősen leszűkíti az, hogy a kormány a felmerülő egyházi és vallási problémákat nem önmagukban, hanem csak mint az általános politikai helyzet alkotóelemeit tekinti és tárgyilagos kiértékelésükben más irányból ható befolyások és célkitűzések akadályozzák. Ennek következménye, hogy az egyház belügyeibe avatkozik és beavatkozásaiban nem az egyház érdekeinek védelme a cél, hanem hogy az egyházat az állam érdekeinek kiszolgálására bírja. Az egyháznak az ilyen, az állam érdekéből való kihasználása viszont nem egyszer súlyos hatással van az egyházi életre, mint azt a templomi hitoktatás szabályozására történt intézkedésekben láthattuk.

Ismeretes, hogy 1949 óta nincs kötelező hitoktatás az általános- és kö