A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-301 így vagyunk az élet vonatával is. Nem is említve azt a vonatot, amelynek Egyház a veve s amelynek az a rendeltetése, hogy elvigyen bennünket - ki- nek-kinek hivatása állomásától - az Isten országába. Az Egyház vonata is hasonló a Csidori-hoz: sokszor piszkosak, szennyesek az ablakok és ezért nem tudjuk úgy élvezni az utazás gyönyörűségét, meg az elsuhanó tájak csendes varázsát, mint azt álmainkban, szemlélődéseink csendjében magunknak kiszíneztük. A szemek kívánsága, a test vágyódása, az élet büszkesége és sok más egyéb kísértés füstje veszi el kívülről-belülről a kilátás édes gyönyörűségét. S ráadásul az Egyházon belül is nem egyszer áporodott, gőzös a levegő a sokféle embertömeg miatt. A hívek is csak unatkoznak, ásítoznak, fáradtak, félénkek, gyávák, nem i- gen barátkoznak, szemetelnek, egymással nem törődnek, sőt még árulók is akadnak soraikban, akik meghazudtolják a keresztény nevet. Mégis merő szamárság lenne ilyenkor elkezdeni prédikálni az utasoknak a rendről, tisztaságról, örömről meg miegymásról. Az se megoldás, ha mindenki minden áron az ablak mellé a- karna letelepedni; ha mindenki a szép időhöz, havas tájakhoz, a kényelmes utazáshoz való "jogát” emlegetné mindegyre felebarátja hallatára. Az utazás utazás, nem hotelszobában való ábrándozás. Nem különvonatos, különkupés, egyszemélyes kéjutazás. Közösben, együtt kell az utat megtenni. Az útnak etikettje van. Mindenekelőtt el kell ismernünk a többi utas jogát. Ők is jeggyel szálltak fel a vonatra, tehát éppen olyan joguk van nézegetni, nyújtózkodni, sőt még ásítani is, mint nekünk. Ahelyett, hogy az időjárást, a vonatot vagy az utasokat szidnánk, kritizálnánk, okolnánk, okosabban tesszük, ha tisztára töröljük az ablakot, ahol éppen ülünk. Szedjük össze szépen a szemetet, amit mi szórtunk el szórakozottságból vagy szándékosan. Nyissuk ki szó nélkül az ablakot, szellőztessünk a magunk helyén. A jópélda hatni fog.

Aztán mosolyogjunk rá a szomszédra, kínáljuk meg naranccsal, csokoládéval, cigarettával, amink éppen van. Ne fukarkodjunk a felelettel, ha kérdeznek. Szívesen, kedélyesen ereszkedjünk szóba útitársainkkal és meglátjuk, milyen érdekes, izgalmas, kellemes, tanulságos utazásunk lesz. Még barátra is tehetünk szert a hosszú út alatt. Míg le nem szállunk, míg el nem hagyjuk a vonatot, nincs baj. A vonat biztosan rendeltetési helyünkre visz bennünket. Azért legyünk hát azon, hogy családias, kellemes utazást szerezzünk egymásnak.

A tökéletesség éppen abban áll, hogy a befejezetlenből akarunk valami szépet, tökéleteset felépíteni Nem a vonatnak, nem az utazás feltételeinek, még- csak nem is az utasoknak kell tökéleteseknek lenniök. Ez tulajdonképpen számunkra lényegtelen és nem is fontos. A mi figyelmességünknek, türelmünknek, megértésünknek kell tökéletesnek lennie. Ha szemünk tiszta, testünk-lelkünk világos. A világ is, az Egyház is, a család is világos lesz. De ha szemünk rossz, ”ál- nok”, akkor egyszerre elsötétül körülöttünk a világ, legyen az szerzetesház, Egyház, vagy tulajdon testvéreink. S ha a "világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?’ (Mt.6,23) Ne azon botránkozz, hogy a rózsán tövisek is van