A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-299kät”. Az öntözést is rögtön eltanulja a gyerek is. A víziváshoz se kell külön bevezető tanfolyamra járni. Nincs közönségesebb valami a víznél. De hasznosabb dolog se igen van még egy a világon. Talán csak a levegőt lehetne méghozzá hasonlítani. S mégis, a víz mindenre alkalmas: mosáshoz, mosogatáshoz, takarításhoz, fürdéshez. A víz éltet, felüdít, tisztít, fertőtlenít, orvosol. Milyen hasznos és mégis milyen könnyű a használata. Nem ellenkezik, nem akadékoskodik, nem szabja bonyolult feltételekhez szolgálatát.

A Szentirásban a víz Isten teremtő és megszentelő erejének hűséges szolgálója, az isteni akarat beszédes jelképe. A Lélek és a víz együtt csodát visz végbe: teremt, megtisztít a bűntől, Isten fiává tesz, újjá éleszt. Isten maga is o- lyan, mint a víz (amely az írás szerint Isten legelső teremtménye): a leghasznosabb Valaki az emberiség számára, az egész teremtésnek. S milyen bámulatosan könnyű Őt "használni"! Csak hivő bizalom, alázatos szeretet és meggyőződésből fakadó akarat kell hozzá s máris ”szolgálatunkra” van. A nagy Isten, a "hasznos” Isten (Lukács 6,35 a görög szöveg szerint), aki mindig, mindenütt ”rendelkezésünkre” áll. Milyen titok, mekkora alázat, micsoda szeretet!

A kínaiak (Lao-ce) a vízben látták a tökéletes jóság szimbólumát: szereti az alacsony helyeket, csendben, alázatosan hagyja, hogy használják. A szeretet se keresi a magáét, nem törtet a magasságba, az első helyek után nem kapkod. Legnagyobb öröme, ha szolgálhat, ha hasznára lehet valamiben a világnak...

A szentek is olyanok voltak, mint a víz: az egész Egyház belőlük él, belőlük merít, állandóan ”használja” segítségüket, közbenjárásukat. Mi sem köny- nyebb, mint a szentek használata. Már akkor is, amikor éltek, könnyen lehetett őket bárminémü szolgálatra megkérni. És haláluk után is rendkívül hasznosak az Egyháznak, a híveknek. Ki tudja, nem hasznosabbak-e haláluk után, mint voltak életükben? A fentebbi gondolat szerzője, a beteg karmelita is, közéjük vágyódott bizonyára, rájuk gondolhatott, mikor papírra vetette emléksorait.

20/ Hirosimából kb. 5-6 óra vonattal az út Yonagóba. Kis városnak számit a Japán-tenger felöli oldalon. A távolság alig kétszáz kilométer, légv onalban még kevesebb. De a vonatnak át kell menni a Csügoku-hegvláncon s ez erősen lelassítja a tempót. "Csidorf' a vonat neve, amely Hirosimából Yonagóig elviszi az utasokat. Csidori egy madár neve: a madár cikk-cakkos járásától kapta ez a hegyekben kanyargó gyorsvonat ezt a megtisztelő elnevezést.

Én újév után ültem először a híres Csidori-ra. Tele voltam elfojtott ö- ömmel és száz nagy várakozással. Világéletemben szerettem a havas teleket, ám Japánban ott, ahol én eddig laktam, a Csendes Óceán partvidékén, nem igen van számottevő tél. így hát jóelöre örültem már a téli világnak, amiben útközben, mint titokban reméltem, bőven részem lesz.

Indulás előtt szemerkélt a havas eső Hirosimában. Alig hagyta azonban el a fújtató, prüszkölő Csidori a várost, máris télre fordult a világ. Benn a hegyek