A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-228radt otthon), a tárgyalásokon állandóan vagy időn- ként jelenlévő' 150 pedig szerényen elvegyült a kiküldöttek tömegében. az előzmények Az olasz egyház világiakból álló bázisának megkérdezéséhez és az olasz katolicizmus helyzetének felméréséhez az ötletet az 1974 tavaszán tartott ’’Convegno di Roma” szolgáltatta, amelyet a város vikáriusa, Poletti bíboros rendezett Róma 5 bazilikájában, ötezer világi részvételével. Itt a részvétel teljesen szabad volt, még a kommunisták is megjelenhettek rajta, csak a gyűlés témája lett előre rögzítve: Mit tehetnének a keresztények a város érdekében? — ígéretes kezdeményezés volt ez, a város és társadalma problémáinak kendőzetlenül őszinte átbeszélése, abban a reményben, hogy folytatása a közös célok érdekében tömörülő különféle csoportok gyakorlati együttműködése lesz. Sajnos, nem lett folytatása... A püspökkari konferencia azóta elhunyt titkárának, Msgr. Bartolettinek mindenestre ez a római gyűlés adta az ötletet, hogy hasonló, de az egyházmegyék összességére vonatkozó helyzetfelmérésre vállalkozzék. Az előkészületek folyamán azonban több olyan esemény ment végbe (kiállás a polgári válási törvények mellett, helyi és országos választások a kommunista párt előretörésével), amelyek közvéleménykutatás nélkül is kimutatták, hogy baj van az olasz katolikusokkal: nem hallgatnak püspökeikre (legalábbis politikai kérdésekben). Az így megváltozott helyzetben nem volt kétséges, hogy egy ’’nyílt” nagygyűlés (a római Convegno mintájára) teljes összevisszasághoz vezethet. A ’’dissenso” (ellenkezés) katolikusainak részvétele nem volt kívánatos. Az ellenkezés különféle csoportjainak létszáma különben az előkészület idők folyamán is szaporodott - főként Észak-Olaszországban, ahol több helyen politikai magatartásuk miatt néhány püspök tanerőket bocsátott el állásukból vagy az egyházmegyei Katolikus Akció vezetőgárdáját cserélte le. A disszidensek távoltartásának megértetésére az ’’önkizárás” fogalmát használták, értve ezen, hogy az ellenkezők, akik elkülönítik magukat az egyház többségétől, nem vehetik rossz néven, ha a másként gondolkodó többség tanácskozásaira nem hivatalosak. Erősen hangsúlyozták, hogy ez az önkizárás nem a hit közösségéből rekeszti ki az ellenkezőket, hanem az egyház pasztorális életének bizonyos funkcióiból. - Az olasz sajtó egyház-ellenes beállítottságú részlege természetesen nagy hangon Poma bíboros Poletti bíboros
