A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

-199 Igazmondókat, türelmeseket, nagylelkűeket, megbocsátókat, önzetleneket, erőslelkűeket, szerető-szívűeket. Hogy életük öröm legyen Tebenned. Hogy ne a Gonoszság sötét ege alatt, hanem a Te kegyelmed napfényében, igaz emberek világító életének hatása alatt fejlődjenek emberré, tudva-akarva-szeretve embertársaikat, teremtő és megváltó és megszentelő Istenüket látva egymásban, hordva magukban. A gyerekekre gondolok. Színed előtt, térden könyörgök értük. És magamért, hogy útjukba kerülve, csak jót lássanak, halljanak, tapasztaljanak tőlem.

B éky G ellér t

CLMttmis

m

JAPÁN MÓDRA

15/ Valamikor a 13. században, az akkori sógun (se nem császár, se nem király, de gyakorlatban az ország feje) Tokijori, szeretett álruhába öltözve körüljárni az országban, hogy megismerje a nép igazi hangulatát. Egy havas, téli estén magános, elhagyatott házikó ajtaján kopogtatott be szállásért. A ház történetesen egy Cunejó nevű szamuráj háza volt. Régen ö is a sógun szolgálatában állt, de valami miatt száműzték az udvarból. Azóta itt tengette életét feleségével ebben a sivár elhagyatottságban. Egyetlen kincse a kis kertben féltékenyen őrzött hacsi-no-ki (japán törpefa) volt. Nem is egy, hanem három: egy kis fenyőcs- ke, egy törpe cseresznyefa és az elmaradhatatlan ume (nincs magyar párja, olyan szilva fa-féle, de nem az). A váratlan vendég nagy zavarba hozta az udvariassághoz szokott vitézt. Még annyi tüzelőfája se volt, amennyivel legalább egy kis teát főzhetett volna az éjszakai látogatónak. Szégyenkezve mentegetődzött nagy szegénysége miatt és ajánlotta vendégének, nem nézne-e be inkább a környék jómódú házaihoz. Ott biztosan meleg szoba és ízes koszt várná.

De alig távozott a fáradt utas, máris erős lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni a szamuráj lovagi becsületérzetét. Nem viselkedett szépen a vendéggel szemben. Megbocsáthatatlan vétket követett el a japán illemkódex ellen azzal, hogy kiutasította házából a kései utast. Nem volt maradása a kis házasskában: fölsza- kitotta az ajtót és rohant ki az éjszakába az utas után. Erönek-erejével visszatessékelte a házba, majd kiszaladt a kertbe, egy-kettőre kivágta a három törpefát és már lobogott is a barátságos tűz a kis teásüst alatt.