A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-140Zsigmond királynak hűséges híve lett, spanyol-, francia-, angol útjain kísérője is volt. - Az óbudai egyetem tekintélyére vet fényt az a tény, hogy négy fakultásáról hat professzor volt képviseletében a konstanzi zsinaton. □

A 48-as szabadságharc tragikus vége három magyar főpapnak a karrierjébe is került. A szentéle tű és a légynek sem ártó szatmári püspököt, Hám Jánost (1781-1857) negyvennyolcban esztergomi érsekké nevezték ki, de a zavaros i- dőkben székhelyét nem tudta elfoglalni. 49-ben lemondatták és szatmári püspökként fejezte be életét. - Lonovics József (1793-1867) Csanádi érsek volt (az érsekség székvárosa akkoriban Temesvár) és őt is V. Ferdinánd idejében, 48-ban nevezték ki egri érsekké. A szabadságharc idején ő sem tudta egri székét betölteni s bár az uralkodóház ellen soha fel nem lépett, 49-ben Haynau elfogatta, több hónapi fogság után Csanádi és egri érsekségéről lemondatta és az ország elhagyására kényszerítette. Előbb egy osztrák bencés kolostorban, azután Bécsben élt és csak 1860-ban térhetett vissza Magyarországra. 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki, de pár hónap múlva meghalt. - A nagyváradi püspök, báró Bémer László megbüntetésére már több oka volt Bécsnek. Bémer (1784-1862) körlevélben tudatta papjaival a 49-es függetlenségi nyilatkozatot és annak a templomokban való felolvasását is elrendelte. Karácsony estéjén fogták el és Pestre, az újépületbe szállították. Itt februárban lemondott püspökségéről. Erre haditörvényszék elé állították és kötéláltali halálra ítélték. Ezt 20 évi várfogságra változtatták, de a kegyes uralkodó meg se kezdette vele a fogságot, mert közben vállalkozott arra, hogy az ország határain kívül kolostorba vonul. Előbb Enzersdorfban, aztán az Innsbruck melletti neustifti bencés kolostorban élt, ahonnét 1860-ban visszatérhetett Magyarországra. Budapesten, Sátoraljaújhelyen, majd Ungváron tartózkodott. Onnét szállították tetemét Nagyváradra.

Sűrű köd, bárkák és békabrekegés jellemző a Pó deltájához közel e- ső Ferrara környéki kis falura. Az utóbbi időben azonban csodára váró betegek és kíváncsiak százai keresik fel Berrát. A lebeg plébánosa, Don Carlo Mondin került gyógyító, stig- a plébános rnatizált és a levitáció (lebegés) misztikus adományával kitüntetett szent hírébe. — Don Mondin Mantua környéki kis faluban született. Sokgyermekes kisgazda családból származik, 35 éves és szemináriumi tanulmányainak befejezte után apró kis falvakban lelkészkedett. Ez az első plébánosi állomáshelye és ez sem számít kitüntetésnek. Berra vörös falu, hétezerötszáz főnyi lakosából hétköznaponként mindössze tízegynéhány öregasszony látogatja a templomot, és 68 százalékuk a kommunista pártra szokta leadni szavazatát. Don Mondin nem sokat forgolódik hívei között, a könyvek embere és ráadásul beteges: vigyáznia kell magára, egyik tüdejét még a szemináriumban megtámadta a kór. Visszavonult élete tavaly nagypénteken került a közérdeklődés előterébe. Akkor a