A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
-133folyásuk, azt a mozgalom élén álló kevesek intézik — fontosabb dolgokban talán nem is ők, hanem a párt a kezdeményező. A papi békemozgalom "sikere" — a rendszer szemszögéből — nem abban áll, hogy a magyar papság nagy többségét megnyerték az együttműködés gondolatának. Ilyesmire egy idegen hatalom fegyvereire támaszkodó kormányzatnak nincs is szüksége és azt talán még pártkörökben sem gondolják komolyan, hogy erőszakkal, megfélemlítéssel lehet az emberek belső meggyőződésén változtatni. A sikert abban a tényben jelölhetjük meg, hogy a Papi Békemozgalom révén a magyar papi körökben ki tudták alakítani a kölcsönös bizalmatlanságnak mindent és mindenkit belepő légkörét s ez önmagában és különösebb külső beavatkozás nélkül is alkalmas a normális egyházi élet megbénítására. A magyar papok ma nem tudják, melyik paptársukkal beszélhetnek őszintén és melyikkel nem. Ezért választják sokan közülük az igazán tevékeny lelkipásztori élet helyett a várakozás álláspontját, e- zért van közöttük annyi a "változtathatatlanba" beletörődött, reményét feladott lélek. Ezért zárkóznak magukba, különülnek el egymástól. Ez talán egyik főoka a magyarországi lelkipásztori munkák e- rőhiányának. Uj idők, új körülmények új lelkipásztori módszereket igényelnek. Az új módszerek kialakításához fokozott tanácskozásokra, kendőzetlenül őszinte vélemény nyilvánításra, a problémákat nevükön megnevező eszmecserékre lenne szükség. Mindez azonban épp az említett kölcsönös bizalmatlanság miatt megvalósíthatatlan. Magyar ismerőseim szerint náluk az egyház anyagi helyzete sem kedvez nagyobb arányú, újszerű vállalkozások beindításának. A- míg például a katolikus Lengyelországban az egyház számíthat a hívek nagy arányú anyagi támogatására, addig Magyarországon a katolikusok ma sem érzik azt a felelősséget, amelyet anyagi segítség vonalán ró rájuk hívő mivoltuk. Ahogy a múltban megszokták, hogy "gazdag" egyházuk nem volt segítségükre utalva, ma sokukban az a meggyőződés él, hogy az állam "úgyis eltartja" az egyházat (mint ismeretes, a papok állami fizetést kapnak). — Érdekes, hogy ezt a problémát elég sokan felemlítették és nem annyira a hívek érzéketlenségét kifogásolták, mint inkább az egyházi vezetőséget, merthogy az sem méri fel szerintük azt az előnyt, ami az államtól való anyagi függőség megszüntetésével a magyar egyházra származna. ★ Összbenyomásom az volt, hogy a magyarok — a rendszer apró kis engedményei és a hatvanas évekénél magasabb életszínvonal ellenére — elégedetlenek a sorsukkal. A nyugati kereszténységtől nem a
