A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-122lábra állni. Éppeg idejében, mert alig léptünk ki a szabad levegőre, a padlás belül beszakadt, oszt lángolt, mint a fertelmes pokolfeneke.

— De hát nem jött senki a tüzet oltani? — kérdi a pap.

— ótani? — Gyuri illetlenül elröhögte magát. - Hiszen ahun az Oszlányi hajléka van, csak a madarak laknak. Van ugyan néhány kűhajításra néhány hajlék, de azokba senkise lakik... Oszt míg a faluból oda felérnek? Oszt ki húzná fel ide a hegyre azt a híres ’’kézhajtásos” fecskendőt, oszt mégha fel is hoznák, honnan lelnének bele elég vizet a mély kűtbul, ahonnét csak egy vedérrel lehet meregetni? Mire az első ember fellihegett, mán tövig égett az egész mindenség...

— No és Oszlányi? Mit csinált?

— Hát csak tépte a haját, oszt bőgött mint a választott bor- nyú. Mondok neki: Te, ne hagyd el magad, hát egy ilyen vityillót si- ratol, mikor palotát is építtethetnél magadnak? Van mibül. - Erre még keservesebben nekikezdte a bőgést.

— Most már értem az egészet — szólt belé a pap. — A pénze is odaégett a hajlékkal. Valahol ott rejtegethette.

— Akkurátusán! — helyeselt újra a Gyuri. — De még nekem se árulta véna el. Csak úgy gyüttem rá, hogy legyütt lakni a faluba áren- dába, oszt onnan jár fel, hogy a szőlőjét kezelje. Mer csak az maradt neki.

— Hát miért nem mondta meg azt a nyomozáskor? Hiszen magát is elővették, még ártatlan embert is gyanúsíthattak volna miatta!

— Hát csak azér, — vallotta be Gyuri — mer Oszlányi azt mondta: Gyuri, az én életem hajítófát sem ér mán. Ha ki mered nyitni a pofádat, én menten agyoncsaplak. - Hát ezér!... Csak a főúrnak mondtam el, mint a gyohónásban, mert mán nem bírta a lelkem.

A lőcsfalvi pap látván, hogy a nyomozás elakadt és az ügy lassan ”ad acta” tétetett — hát nem kényszerítette a Gyurit, hogy bajba ne keverje. Hiszen semmiféle bűntény nem esett...

Oszlányi uram pedig éli tovább életét, mint a többi szegény ember, de lelkileg teljesen megtörve, nagy titkával. Sem Amerikáról, sem múltjáról soha senkinek nem beszél. Egyszer próbálta a lőcsfalvi pap megközelíteni, de kiadta neki az útját. Azt mondta, hogy ő baptista lett Amerikában, így hát ne dugja bele az orrát az ő ügyébe. Csak Gyuri tart ki mellette hűségesen, mint egy jó pribék és együtt isszák bánatosan a szőlő levét. A lőcsfalvi pap pedig odabiggyesztette beszámolója végibe: ”Ne gyűjtsetek magatoknak földi kincseket, melyet a tolvaj ellophat, vagy a... (a moly helyett azonban mást írt) tűz megemészthet”...