A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-116Nappal: Városliget, Margitsziget vagy Buda, királyi palota. Este színház. Van egy barátom, aki több színház jogtanácsosa. Kaphatok tőle ingyenjegyet. Viszlek a Vígszínházba, Belvárosiba, Nemzetibe, ahova akarod.

— Ez olyan, mint egy álom. De mondd, Gyuri, te ráérsz? Mi a foglalkozásod?

— Jelenleg lézengéssel vagyok elfoglalva. A boldogult papának volt egy barátja és annak egy ismerőse állást ígért nekem egy bankban. Addig is, amíg azt megkapom, kizárólag rád szánom az időmet.

— Köszönöm, Gyuri. Ez szép tőled. — Ágnes nagy gyerekszeme hálásan rácsodálkozott az alamuszi képű őrangyalra.

— Pesti lányt nevelek belőled, Ágnes. Megtanídak a divatos táncokra: fox-trot, tangó. Proccolni fogok veled.

— Mit csinálsz? Mi az proccolni?

— Hát mondom, hogy nem tudsz magyarul. Mire tanítottak téged abban a piripócsi iskolában? Proccolni azt jelenti: hencegni. Amikor már modem pesti lány leszel, bevezetlek a társaságba és büszkélkedni fogok az unokatestvéremmel.

önyörű, boldog hetek következtek. Ágnesnek csak úgy zúgott a feje a

sok újdonságtól. Azt sem tudta, mit csodáljon jobban: a Szépművészeti Múzeumot vagy az Állatkertet? Néha elmentek a Pázmány Péter Tudományegyetem mellett. Ágnesnek akkor nagyott dobbant a szíve. Nem merte megmondani Gyurinak, hogy neki az a titkos álma, hogy egyszer majd be fog iratkozni az e- gyetemre, mert Gyuri még kinevette volna. Ezért csak suttyomban odasandított az egyetem komoly épületére és odasúgta neki: ugye, majd egyszer?... Pázmány Péter udvariasan bólintott: Természetesen.

Gyuri ingyenjeggyel majdnem minden este színházba vitte Ágnest. A csillárok lenyűgöző, idegen fényben ragyogtak. A színpad feltárta az élet titkait. Gyuri fölényesen magyarázott: Ma egy Ibsen drámát adnak. Tudnod kell, hogy Ibsen nagy író, aki szembe mer szállni a konvencionális felfogással, mert már világosan látja, hogy a puritán polgári erkölcsök milyen kicsinyesek és nevetségesek. Ebben a drámában épp azt akarja velünk megértetni, hogy a házasság elavult intézménye néha milyen káros.

Ágnes szerencsére nem értette meg Gyuri magyarázatát, mert sejtelme sem volt arról, hogy mik a puritán polgári erkölcsök, de szívből örült annak, hogy neki ilyen okos, művelt unokafívére van, aki őhozzá olyan jóságos, hogy őrzőangyalként mindenhova elkíséri.

Mikor Gyuri elérkezettnek vélte a pillanatot, azt mondta az anyjának:

Mama, ma este nem megyünk színházba. Elviszem Ágnest a Gellért-szállóba, hadd lássa, hogyan szórakoznak a fényűző pestiek.

— Nem, ezt nem engedem - tiltakozott Tekla néni. — Ha színházból későn jöttök haza, az más. A színházban a kislány tanul, művelődik. De mit keres