A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
-11 múlt nyáron, július 8-án volt OOOOOOOOOOOOO 20 éve annak, hogy Firenzében elhúnyt Giovanni Papini, a világhírű MÚLT és JELEN olasz konvertita író. A mai fiatalabb nemzedék már nem igen em- OOOOOOOOOOOOO lékezhet arra, milyen befolyást gyakorolt a forrongó lelkű, nyugtalan és kritikus szellem a két világháború közötti katolicizmusra. Magyar- országon is ismerték műveit, főleg Krisztus történetét, amelyben — az első világháború után — megtérésének állított emléket. Az azelőtt a- teista és harcos antiklerikális író váratlan megtérése megdöbbentette a világot. 1921 márciusában jelent meg a munka húszezer példányban és három hónap alatt elfogyott. A második és harmadik kiadásra is sor került 1921-ben — összesen hetvenezer példányban kelt el még abban az évben. Giovanni Papini 1881. január 9-én született Firenzében. 1912 -ben az Un uomo finito című önéletrajzi írásában így vallott: Ateista apa fia voltam, titokban kereszteltek meg, prédikáció és mise nélkül nőttem fel. Sohasem volt úgynevezett lelki válságom, sohasem fedeztem fel, hogy ’’Isten meghalt”. Számomra Isten sohasem halt meg, mert sohasem élt lelkemben. Ugyanebben a fiatalkori művében — aSzabó Ferenc Papini emléke hol leírja filozófiai útkeresését, vallási nyugtalanságát és magyarázza, miért köt ki az ateizmusnál - ezeket az ironikus mondatokat olvassuk: Felesleges, papom, felesleges, hogy más életet és más világot í- gérj nekem, szebb, nyugodtabb, fényesebb életet. Nem hiszek benne. Nem tudok semmit a te másik világodról, nem akarok tudni a te boldogságodról. Ismerem ezt a világot, ezt a földet, ezt a vad, zaklatott és sötét életet és ezt akarom, erre vágyom, ezt követelem mindörökre. I )p csakhamar, az első világháború alatt, mégis jelentkezett a lelki válság. A fiatal Papini — aki kipróbálta a legkülönbözőbb filozófiai i- rányzatokat, nézeteket és élesen támadta az egyházat — látszólag hirtelen megtért. Ez a megtérés valójában azonban nem egyik napról a másikra történt. Egyik költő barátja, Domenico Giuliotti, aki maga hívő ember volt és barátja a jezsuita Enrico Rosa-nak, közelről figyelte az első világháború alatt Papini nyugtalan keresését.
