A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-99lek hasonlatát hozva. Amint a testet egy lélek élteti, úgy a közösséget is egyetlen Léleknek kell éltetnie — annál is inkább, mert maga Isten hívta őket ebbe a közösségbe és az ő nagy ajándékának, az örök életnek reménysége élteti őket.

A Szentiélekről szent Pál gondolata a Fiúra irányul, akit a hívek a hitben megismertek, a keresztségben megvallottak. A Fiútól pedig az Atyához fordul, aki mindennek a forrása, mindent éltet és mindenben működik. Mi értelme tehát a pártoskodásnak, ha minden az EGY Atyára vezethető vissza, akitől minden függ.

Egy másik utalásában a Szentháromságra, ugyanezt a gondolatot így foglalja össze: "A szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet (egyházat), belőle nő ki az Ur szent temploma és ti is Benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává". Vagyis az egység alapja a Szentháromság: az Atyától származik minden az Egy Fiú által, és kettejük Lelke tart össze és éltet mindent. Ezért nem lehet a hívek életében helye a pártoskodásnak.

Ha összehasonlítjuk ezt a szárnyaló részt, ahol az egység alapját tárgyalja azzal, ahol az egység gyakorlati megvalósításáról ír, bizonyos kielégítetlenség tölt el bennünket. Többet követelnénk az ilyen magasztos rendeltetésű hívektől, mint alázatosságot, szelídséget, egymás elviselését. De Szent Pál nem lő túl a célon, mint mi tennénk.

A közösség egysége élő valami, amit a közösség tagjainak állandóan fenn kell tartaniuk. A gép egységét könnyű biztosítani. A megfelelő alkatrészek összecsiszolása és időnként pár csöpp olaj biztosítja az egységet és a zavartalan működést. Mintha mi sokszor az é- lő közösséggel kapcsolatban is ilyen egységről álmodoznánk... Elgondoljuk, milyen jó is lenne, ha mindenki együttműködne, ha ez vagy az a felebarátunk jobban és lelkesebben dolgozna. Kiosztjuk másoknak a szerepet, és reméljük, hogy azok majd legjobb akaratuk szerint dolgoznak az eszményi egység és együttműködés megvalósításán.

Ez soha nem valósul meg, és kudarcunk eredménye, hogy mi magunk is elkeseredünk és a közösség tagjait még jobban megosztjuk bíráló és lekicsinylő megjegyzéseinkkel.

Szent Pál jobban ismerte az emberi természetet. Ő a hívek e- lőtt feltárta a tökéletes egység példaképét, de tudta, hogy nem tökéletes, hanem földön élő, hibákkal teli, bűnös emberek fáradoznak ennek az eszménynek megvalósításán. Ezért kérte azt, hogy fogadják el egymást annak, amik. Ne akarjanak fából vaskarikát, hanem mindenki legjobb tehetsége szerint dolgozzék az egység megvalósításán. Ez nem lesz mindig szívet melegítőén lelkesítő. Sokszor egyenesen arra