A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
5; isteni előretudáskérdésében... Nemeshegyi könyveiben a görög filozófia szerepének és hatásának leírására mind a Szentháromság, mind az Eukarisztia titkának fejtegetésében... Alszeghy fejezeteire az i- dők jeleinek vizsgálata kérdésben, Horváth bevezető remekelésére és a vallásfenomenológiai és valláslélektani kutatások eredményeinek összegezésére, stb... Külön öröm az olvasó számára, hogy é- vek óta idegenben és mindig idegen nyelven előadó, író emberek úgy tudnak még magyarul, mint Alszeghy és Nemeshegyi stílusa bizonyítják. Az a tisztelet és megbecsülő elismerés, ahogy otthoni teológus társaik és szerzők eredményeit, írását méltányolják, legalább annyit elárul az elismert társak értékéről, mint az elismerő szerzők lelkületéről... Alszeghy záró fejezete a magyar teológiáról nagyon megszívlelendő megjegyzésekkel van tele. Nemcsak elismer, de sokat is vár még a magyar teológusoktól és teológiától, éppen sajátos társadalmi helyzetük miatt. "Lehetséges, hogy a közösség mély és intenzív lelki élménye és a társadalomban folyó kulturális fejlődéssel való rokonszenv jegyében a magyar teológia olyan módszertani megoldásokra bukkan, amelyek az egész világ teológiája számára is példát mutathatnak" (102. lap). Nemeshegyi az Eukarisztiáról írva előszavában nagy dicsérettel beszél és később is ismételten hivatkozik "Dörnyei István, Ger- gye Győző és Csögi János paptestvérek nemzetközi viszonylatban is kiváló" művére. Minden könyvecske élő bizonyítéka annak, hogy a teológus nem a mindennapi ember kínjaitól, kétségeitől távol, vagy még inkább a- zokon felül álló valaki, aki majdnem isteni tekintéllyel szól Isten és az ember legmélyebb kérdéseiről, hanem egy a hívő testvérek közül, aki benn él a közösségben és önmagának is kérdéseket téve fel, segíti a többi kérdező és hívő testvért hitük alaposabb megismerésében, átértésé- ben, átélésében: "azért ki kell mondani, hogy az élettől távol álló teológia sem a tudomány követelményeinek, sem a hit követelményeinek nem felel meg, tehát rossz teológia" (Alszeghy, 86-87). Ezek a szerzők hitből élő, az életben benn álló emberek és éppen ezértnekünk, a ma emberének és a ma közösségének beszélnek. Különböző iskolák és hagyományok neveltjei, azért okos a bevezető megjegyzés:
