A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
bi magyar volt. Otthon magyarul beszélgettek, de a szlovák néppel való gyakori találkozás Margit testvér magyar beszédét kedvesen színezte, szívesen használt kicsinyítő kifejezéseket. Többször elmesélte egy öreg a- nyókával való gyermekkori találkozását. Megszólította: — Hova, hova nénike? — s ezt a feleletet kapta: — Megyek a nagy templomkaba. Amikor e sorok írója először kísérte őt Kassára, előadás tartásá- az édesapa ra, Margit testvér megmutatta a házat, ahol gyermekkorát töltötte s ahonnét elemi és felsőbb leányiskolába, majd még négy éven át a tanítónőképzőbe járt. Megmutatta azt a kis teret is, ahol, mint mondta, emléke szerint először végzett "szociális munkát", vagyis összegyűjtötte a téren ugrándozó gyerekeket, letelepítette a fűbe őket és tanítónénit játszott velük. A Slachta lányok közül a legfiatalabb, Erzsébet, társulati nevén Alice testvér, Buffalőbanél. A többiek már mind odaát vannak az örökkévalóságban. Alice testvér korát meghazudtoló, fiatalos lendülettel felel a kérdésekre. — Milyen volt Kassán a családi otthon? S Alice testvér emlékezik. — Édesapánk magas termetű volt. Gyakran cilindert hordott, ami még magasabbnak mutatta alakját. Idegenek néha papnak nézték, ami nem kevés derűs percet okozott nekünk. Eszméi is magasak voltak. Kitűnő megfigyelőképesség, széleskörű tudás jellemezte. Jó humorérzéke is volt. Szerette a zenét. Esténként néha odaállt a zongorához és édesanyánk kísérete mellett operaáriákat énekelt. Elvárta, hogy leányai tudatosan fejlesszék magukban a szellemi és etikai értékeket. Ha színházba mentünk, megkérdezte az előadás után, hogyan tetszett. Nem elégedett meg a lelkesedéssel, hanem azt kérdezte, mondjuk meg pontosan, mi tetszett a darabban és miért. — Erős szociális érzék jellemezte őt. A családon belül is igazságosságnak, pártatlanságnak kellett érvényesülnie. A szegény az édesanya
