A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
szívemben tündököljön és onnan röppenjen szemembe, mint Krisztus jóságának derűsen csillanó visszfénye és szálljon az ajkamra sze- lid íveléssel, az igazi szeretet örvendezésével. Ez a mosoly nem feltűnő, mégis azonnal hívés vonz, mert kincset rejt és kincset osztogat: vigaszt a szomorkodónak; reményt a reménytelennek; könyörületet a könyörtelennek; lelkiséget az Istent keresőnek; örömöt mindenkinek. Ez a mosoly ki nem mondott ima, mert mialatt embert simogat, az égbe száll, leesdi a Szentlélek napsugarát és csillogva, melengetve, Isten-dícséréssé finomul át. Ezt a mosolyt kérem Tőled, Uram: a belőled kiragyogó ember- szeretetboldogító mosolyát. Ezt tápláld lelkembe ömlő jóságod éltető erejével, mint ahogy én öntözöm kertemben a növény gyökerét, a fakadó virág égre tárhassa örömet ontó kelyhét. Minek örülök? rülök, hogy tekintetemet Istenre szegezhetem és hangtalan háladalok csendülnek lelkem mélyén. Örülök, hogy itt a földön, a szenny és bűn tanyáján, előttem lebeghet Krisztus örökké vonzó, szín- tisztaeszményképe. Örülökabelőle felém sugárzó jóság varázsának. Örülök, mert szívem mélyén vágyak ébredeznek: a Krisztushoz hasonulás vágyai és minél inkább betelik a lelkem a követendő mintakép szépségével, annál inkább eltörpül a régi énem: a fontoskodó, hencegő, önző kis torz-figura, és csak Ó létezik: az örök jóság emberarcban tükröződő, hívogató fénye. Örülök, hogy a lelkem gyűjtőlencséjébe sűríthetem és ott őrizhetem ezt a fényt és, hogy szárnyaló fohászok segítségével rásugározhatom majd az emberekre. Könnyű örülni, amikor szép az élet, de birok-e örülni, amikor gyötrő betegség emészti testemet és megkömyékez a sóhajos bánat? Úgy tűnik, hogy akkor nem lehet örülni. De ez csak látszat, mert a szenvedés mélyén a reménység — mint belém kúszó inda — átfogja szívemet és titokban belém oltja a szunnyadó öröm csíráját, mely már égbeszökkenésről álmodik. Ez a remény-álom átlengi lelkemet, eloszlat minden bánatot; mint csodás csillapító nyugtatja gyötrődő testemet és halkan, a jövőbe nyúlva, megnyitja számomra a mennyországot. Ott minden álmom teljesül, mert ott vár rám az Örök Szeretet. Az Ő bíztató ígéretének, lelkemethívó ölelésének örülök legjobban.
