A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
565 bíztatják a jövendő világ atlétáit: Úgy látod, hogy az életnek nincs értelme? Rajtad múlik, hogy értelmet adj neki! - A világ sötét, megmagyarázhatatlan előtted? A te feladatod, hogy világosságot gyújts benne! - A társadalom félredob és eltipor? Légy bátor és foglald el helyedet benne! — A létezés kezdetén nincs semmi, de erőfeszítésünk eredményeként mindent elérhetünk! Az új istentelen irányzat tehát magabiztos, nem kételkedik akaratának hatalmában. Nem érzi magát kötelezve, hogy másnak adjon számot önmagáról. Csak önmaga előtt felelős, mert önállóan intézi saját sorsát és büszke arra, hogy önmagától várhatja felszabadulását, a megváltást. Mindamellett lehet, hogy lesznek majd olyan feladatok, melyeket önmaga nem tud megoldani. De ebből a nehézségből is van kiút. A közös emberi sorsban küzdők egymásra találnak és bajtársi ösz- szefogásban, közösen, vállvetve építik a boldogabb emberi társadalmat. Tehát egy új testvériségben egyesül minden ember, nem úgy, mint a keresztények, akiket a láthatatlan Istenbe vetett hit tart csupán össze. Az Isten-nélküli emberiség nagy közösségét az érzékelhető, szinte tapintható bajtársi érzés szoros köteléke kapcsolja össze. Az istentelen tábor diadalt ül, mert úgy látja, hogy legyőzte az Istent. Még ha létezik is az Isten, akkor is megvan legalább az a vigasztalása, hogy szabad akaratával szembeszállhat vele, mintegy megkötheti az Isten kezét. Jean Paul Sartre-nak a Sátán és a jó Isten című drámájában Goetz elhatározza, hogy szándékosan a rosszat cselekszi és várja az Isten válaszát. De az Isten hallgat, nem bünteti meg a gonosztevőt. Goetz most módszert változtat és erényes életet él. Az Isten azonban most is hallgat, nem jutalmazza meg az erényt. Goetz most levonja a végső következtetést: hiába kereste az Istent különböző utakon, csak ürességet talált. Ebből megérti azt, hogy teljesen e- gyedül van és szabad. Emberi ereje és szabadsága végtelen távlatok felé hívja. E zek után könnyen azt gondolhatnánk, hogy az istentelen ember eljutott a békés nyugalomhoz. A valóság azonban más. Az istentelen továbbra is nyugtalan, mert látja, hogy az az Isten, akit halálraítélt és aki ellen elszántan harcolt, még él a nagy tömegek hitében. Éppen e- zért nem érzi magát biztonságban mindaddig, amíg az Isten-hit egészen ki nem aludt a világban. Reá vár a feladat, hogy megküzdjön az Isten-hittel és az Isten-hívőkkel úgy, ahogy azt már Nietzsche meghirdette: Az Isten halott, de az ember olyanfajta, hogy talán még évezredeken át lesznek a földön olyan odúk, ahol az ember az Isten árnyékát mutogatja. És mi, mi legyünk készen arra, hogy megküzdjünk ezzel az árnyékkal is. A modem istentelen irodalom követi Nietzsche
