A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
563 Héjjá Gyula A MODERN IRODALOM TÉMÁIBÓL: Isten rejtelmes hallgatása A z istentelen irodalom magáévá tette Nietzsche mondását: Az Isten \meghalt. Kezdetben csupán ténymegállapításként hatottak Nietzsche szavai, de a modern hitetlen íróknál már felszólításként hangzanak: az Istennek meg kell halnia, a káros hatású, fantom-szerű istenfogalomnak el kell tűnnie a köztudatból. Ha az emberiség megszabadult az Isten-hit igájából, akkor remélheti majd az új, boldogabb emberi élet megvalósulását. Ez a modern irodalom által meghirdetett új evangélium rövid foglalata. Ennek az evangéliumnak a terjesztéséért dolgoznak az Isten-ellenes tábor harcos apostolai. Munkájuk elsőrangú célja, hogy érveket, gondolatokat dobjanak a köztudatba, melyek kellő alapul szolgálnak az Isten létének tagadására és a lázadásra az isteni hatalom ellen. Napjainkban a rossznak, a gonoszságnak és a szenvedésnek a problémája különös módon kiéleződött. Egészen természetes, hogy a hitetlen írók ennek a nehéz kérdésnek minden pontját fehasználják és kiaknázzák az Isten elleni harcban. Gyakran találkozunk náluk bot- ránkozó önvallomásokkal, melyek egyben a lázadás mételyét akarják becsempészni a lelkekbe. Igen, tudom, hogy a gyermekek meghalnak — olvassuk az egyik modem hitetlen írónál — tudom, hogy a gyermekek szenvednek, és ebbe nem tudok belenyugodni. Erre nem vagyok képes... De nem is akarok belenyugodni. A borús ég felé küldöm fennhangon tiltakozásomat, hogy ezt nem fogadhatom el. - Egy másik író még keserűbb szavakkal fejezi ki ugyanezt a lázadó panaszt: Halálom pillanatáig visszautasítom azt, hogy szeressem azt a teremtett világot, ahol a gyermekek gyötrődnek. — De nemcsak az istentelen, hanem a keresztény íróknál is megtaláljuk ugyanezt a problémát. A keresztény Paule Régnier naplójában például ezt olvassuk: Szinte a- lig látom, hogyan lehet elfogadni azt a feltevést, hogy az Isten Atyja * a tanulmány második cikke - az elsőt l. novemberi számunkban (512-515)
