A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
557 nincstelenek szolidabb fajtájából. Semmi mást nem csinált, csak mindenkit csendesen meghallgatott, és végül szelíden megjegyezte: ”Ez a te véleményed, de én nem értek vele egyet”. Végül nekiestünk, hogy mondja el akkor a saját véleményét. Kiderült, hogy az nincs neki, ő csak egyszerűen hivatalból kontestál minden határozottan hangoztatott vélemény ellert, mert nem akarja hagyni, hogy a lelkivilágát manipulálják. — Egyébként ez a manipuláció, és vele a szabadság kérdése gyakran előkerült. Csak azt nem tudtam meg soha, hogy egy Nyugaton élő embernek, akinek viszonylag könnyű megfelelő körülményeket teremtenie erre, mikor van alkalma megszerezni az igazi belső szabadságot. Azzal is számoljon mindenki, aki Taizébe megy, hogy ha ott mond valamit, azt először néma csend fogadja - amíg a többiek nyugodtan megfontolják, hogy mit is akart mondani. A válasz csak ezután jön, és biztos lehet benne az ember, hogy szempontjai gazdagodni fognak, hiszen egészen másfajta emberek teszik hozzá a magukét a véleményünkhöz. Ilyen teljesen átlátszó-szívű eszmecserére ritkán van alkalma az embernek a mai elidegenedett világban, sokszor még gyóntatószékben se... - A kis- és nagycsoportok foglalkozásain a legnagyobb élmény a közös hallgatás. Félelmetes ereje van annak, amikor 15-20 ezer ember e- gyütt hallgat. Az okosok persze a taizéi jelenségre is azt mondják, hogy szubkultúra — ezzel akaratlanul is elismerve, hogy mindaz, ami ott folyik, ebből a szempontból is evangéliumi. Dehát ezzel nem mondtunk többet róla, mint amikor egy emberről azt állítjuk, hogy lila kalapot visel. A taizéi kegyelmi ténynél az egyik leglényegtelenebb szempont, hogy milyen szociológiai köntösben jelentkezik. Madeleen, aki már hat éve itt ”keresi az életét” (és szerintem meg is találta) összehozott egy frere-rel, akitől szerettem volna megtudni valamit Taizé ’’titkából”. íme, foszlányok párbeszédünkből: - Milyen vallású vagy? (kérdeztem) - Gondolod, hogy ez olyan fontos itt? Biztos katolikus vagy, azok csinálnak ebből problémát. - Nálunk protestánsok is. Magyarországról jöttem ugyanis, csak most épp Nyugaton tanulok. — Ilyen is van? — Nem hivatalosan. - Értem. — Régóta vagy itt, a taizéi közösségben? — Másfél éve. — Akkor még novicius vagy? — Nálunk nics előírt jelöltidő. Aki jelentkezik, és felveszik, az egy ideig kipróbálja ezt az életet. Aztán, ha kegyelmileg érett, fogadalmakat tesz. — Te mikor ’’végzel”? - Még sokára. Ugyanis papnak is készülök, mint a közösség tagja. Én is a Katolikus Egyházból jöttem. — És akkor most milyen vallású vagy? - Keresztény. - Ez különbséget jelent? - Talán azt is, de itt mi nem azt keressük, a- mi elválaszt. — Ahogy János pápa mondta? — Pontosan. — Halottam, hogy János pápa engedélyezte itt mindenkinek az áldozást. Igaz? — Igaz. Egyetlen feltétel, hogy szeretetből akarja magáhozvenni Jézust, akinek a jelenlétében hisz. - Az is áldozhat, aki nincs megkeresztelve? - Miért ne? A kenyérszaporításkor kérdezte Jézus, hogy ki van megkeresztelve? - Az nem áldozás volt. - Hanem közösséget formáló csoda. De az Eukarisztiában mi itt ezt tartjuk fontosnak. Ö azért van köztünk, hogy egyek legyünk szeretetében. — Mi a taizéi közösség óriási hatásá
