A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
551 barlang felé tartanak. Látta a tevéket, a kantárokat, a lépésük nyomát a homokban, a Bölcsek mozdulatát, komolyságát, a szolganép ü- gyeskedését és főképpen látta a csillagot — mely elmélkedő helyéről éppen látható volt a késő alkonyi égen. Lehet, hogy nem ez a csillag vezette őket. Mindegy volt az. Most egy ezüstös, örökfényű, meleg csillagra kellett gondolni, miközben leikéből kibuggyantak az eskűszerű szavak, melyeket alig tudta, hogy sajátmaga mond ki: ”Az én csillagom Krisztus. Átkísér életemen, ö vezet, ő szeret. ő vigasztal. És ha eltűnik, felsírok utána az égre, hogy jöjjön értem el újra, mert nem lehetek meg Nélküle. Életem csillaga: Krisztus...” Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: E gyik Ádventben nagy népmissió volt Lőcsfalván. A missiót adó a- tyaság megkérdezte a papot, hogy ismeri-e az új ájtatosságot: Szállást keres a Szentcsalád? — Nem én, sohasem hallottam róla - válaszolta. — Hát volna-e kifogása ellene, ha egyik beszédemben szólnék erről a népnek? Most úgyis ádvent elején vagyunk és én megszervezném, úgyhogy már karácsony előtt kilenc nappal meg is kezdhetnék. — Dehát miből áll ez az ájtatosság? Mert magam is, meg káplánom is ilyenkor igen elfoglaltak vagyunk s nem jutna időnk, főképp egy missió után, még ezzel is törődni. _No ez nem jelent kü- szállást keres a Szentcsalád lön megterhelést. Ez egy népi ájtatosság, maga a nép otthonukban végzi. A papok legfeljebb egy-két helyre ellátogatnak — amit jó néven vesznek - és szólnak néhány buzdító szót nekik. Egyébként magammal hoztam a kis füzeteket is — itt van egy, átnézheti, ha van kis ideje... Megvan benne minden tudnivaló, imák, énekek, stb... — Hát nem bánom. Atyámnak tapasztalata van benne, bizonyára lelkijavára válik népemnek. Csinálja meg. így kezdődött. Jól is végződött abban az esztendőben. Utána a szervezet megmaradt és minden évben csinálták, sőt újabb csoportokat is szerveztek. Egyik esztendőben azonban egy kis bonyodalom
