A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
535 mely Erzsébetben megvolt: nyílt lélekkel dolgozzunk együtt a kegyelemmel. Ha ez megvan bennünk, akkor nemcsak dicsérni fogjuk Erzsébetet, hanem — mint az 1695-ből származó ének mondja: Szent Erzsébet asszony életéről Emlékezzünk sok jótettéről. Mi is őtet kövessük, azon legyünk: Amit benne dicsérünk, cselekedjük. Egy kanadai kórház falán egy tábla figyelmeztet azok boldogságára, akik az öregekről megfeledkező korunkban is tisztelettel és szeretettel tudják körülvenni az idősebb nemzedéket. A TÍZ BOLDOGSÁG BOLDOGOK, AKIK megértik, hogy lépésem botladozó és kezem küzd a bénulással... megértik, hogy hallásom gyengül és sokszor nem értem szavukat... megértik, hogy látásom homályosul és lassúdik szellemem... félrenéznek, amikor a kávét kilöttyentem az asztalterítőre... kedves mosollyal megállnak és beszélgetnek velem... nem említik, hogy már kétszer elmondtam ugyanazt... értenek az emlékek felelevenítéséhez... éreztetik, hogy nem vagyok felesleges: szeretnek és tisztelnek... tudják, hogy egyedül nincs erőm az élet keresztjének viselésére... megkönnyítik utamat az Örök Hazába... ______________________________________________Dr. Kohári József fordítása Visegrády Vera M ikrof on - vadászat Riporter: Kedves hallgatóink! Ma szokatlan helyről, innen Betlehemből, Jézus szülőfalujából jelentkezem. Mivel mindenkinek volt alkalma hallani az evangéliumból, hogy Jézus születésének híre elterjedt az egész vidéken, mindannyiunknak feltűnhetett, nyoma sincs az írásban, hogy a pásztorokon kívül bárki is elment volna Jézus jászolához. Köztudott, hogy ebben az országban mindenki igyekszik maradni a régi: az életmód, a szokások, az ideológia, vélemények, hagyományok, mentalitás... Ezért nyugodtan megkérdezhetjük a mai betlehemi lakosokat, miért nem mennek Jézus jászolához. Nem kell attól tartanunk, hogy más választ kapnánk, mintha a régieket kérdeznénk. — Csak úgy találomra i
