A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
5i Ő akkor is veled van. Ott áll a tanítók mellett, az orvosok mellett, a kórházakban az ápolók mellett, mikor az élet szenvedői között járnak. A diák mellé beül a padba, a munkással ott áll gépe mellett a gyárban, a kőművesekkel ott áll a magas állványokon. Velünk van, veled, velem és minden emberrel mindig, minden nap, minden órában, minden percben, minden pillanatban. Isten veled van — és te nem is gondolsz Rá. Tudom, elképzeled magadnak a fenséges, trónusán ülő Istent, aki valahol a fellegek felett, elérhetetlen magasságokban lakozik és távol van tőlünk. Pedig milyen közel van hozzánk! Es a legcsodálatosabb az, hogy O akkor is gondol ránk, mikor mi nem gondolunk Reá. Ne, ne legyen idegen a gondolat neked, Márta, hogy Isten veled van az életezer baja és gondja, a megélhetés nehézségei közt. Akkor is veled van, ha te elfordulsz Tőle. Ha a mennyországot itt a földön akarod megtalálni saját elgondolásod szerint. Hány ember keresi a földön az üdvösséget az élvezetek, a gyönyör hajhászásában, az alkoholban, a kábítószerekben, a nemi élet túlkapásaiban — vagyis pontosan azon az úton, amely a pokolba vezet. Es ezek is Isten jelenlétében élnek, de nem gondolnak rá, nem akarnak rá gondolni. Prohászka írja: "Szomorú, szomorú színjáték vagyok Neked, Uram!" Szomorú színjáték akarsz lenni az Ur előtt, vagy próbálsz úgy élni, hogy a Veled élő Istennek öröme teljék benned? Miután már majdnem végére jutottam beszélgetésünk feletti elmélkedésnek, most írom azt, amivel kezdenem kellett volna talán és akkor mást nem is kellett volna írnom. Tudod, hogy a zsoltárok napi imáimból soha nem maradnak ki. Olvassad el te is a 138-ik zsoltárt és abból minden más szónál jobban megérted: hol az Isten. Es megérted, hogy Isten jelenlétében élünk. Leírom neked, hogy ne kelljen keresned sem a zsoltároskönyvedben: Uram a szemed rajtam, te ismersz engemet, távolnan érted gondolatomat, Te tudod minden álltom-ültömet, látsz, ahol járok s ahol nyugoszom és ismerős vagy minden utamon. A szó még el sem érte nyelvemet s Te mindenestől máris ismered, mindenfelől körülölel karod, kezedet rajtam nyugtatod. Tudásod túl csodálatos nekem, magasságos, hogy el sem érhetem.
