A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
474 rögtön nyomozni fog, de addigra már beszökünk Németországba. A részleteket még megbeszéljük. Egyikük sem sejtette, hogy a német határon ismét lesz orvosi vizsgálat és akkor már nemcsak azt fogják megállapítani, hogy Juci tüdőbajos, de azt is, hogy gyógyíthatatlan és akkor végleg kiutasítják Jucit és visszaküldik Magyarországra, ottani férjéhez, Bosnyák Gézához. Nem, ezt nem tudhatta előre sem Juci, sem András, sőt a vonat sem, mely éppen ezért büszkén csattogva, gondtalanul rohant tovább, bele a nagy ismeretlenségbe. 4 tolmács most ahhoz a sarokhoz ért, ahol Ibolyka és Lajos kucorogtak. Elmagyarázta nekik, hogy Lajos, mivel vendéglős volt, a hotel-szakmában kap majd elhelyezést. A harmadik állomáson leszállhatnak. Az nagy túrista-város. A Grand Hotel portása fogja ott várni őket. A hotel igazgatója kijelöli majd Lajos munkáját. Először valószínűen a konyhában, mint kisegítő fog dolgozni. Később, ha megtanulja a nyelveket, sokra viheti. Ha Ibolyka is akar munkát vállalni, u- gyanabban a hotelban, mint szobalány dolgozhat. Ebben az esetben kapnak szobát, ingyen ellátást, fizetést is természetesen. — Nagyszerű! — kiáltották Lajos és Ibolyka egyszerre és felragyogott a szemük. Mikor a tolmács továbbment, Ibolyka megjegyezte: — Hogy megsegített minket a jó Isten! Azt hittem, valami kis vityillóba kerülünk, és ehelyett: Grand Hotel! Márványlépcsőkön fogunk fel és le járni. — Lépcső? Tévedsz, szívem. Nem lépcső, de lift. Mi ezentúl csak liften közlekedünk. Boldogan kacagtak, de aztán Ibolyka elkomolyodott:- Csak azt sajnálom, Lajos, hogy te a konyhában majd krumplit hámozol, vagy talán még piszkosabb munkát is kell végezned. Lajos vidáman félbeszakította: — Annyi baj legyen! Hogy mit és hol dolgozom, az nem számít. Csak az számít, hogy kiért, és ha érted tehetem, akkor minden munka öröm. Csak azt nehéz elviselni, hogy belőled hotel-szobalány legyen. Nem, ezt nem engedhetem. Ibolykám, ezt ne vállald. Inkább túlórázom, akár éjjel is dolgozom, csak te ne fáraszd magad. — Bizony, hogy elvállalom — erősködött Ibolyka. — Hiszen otthon is takarítottam, meg ágyaztam. Hát itt is azt csinálom majd. Sőt, otthon főztem is, most meg te fogsz főzni. Ingyen ellátás és fizetés! Hát ez remek. Mi nem vagyunk költekezők. A fizetésünk nagy részét szépen félretesszük majd a bankba. Aztán pár év múlva kibérelünk kis lakást, lesz megint otthonunk. Aztán gyerekek születnek, lesz kis családunk. Megszorították egymás kezét, összemosolyogtak. Az öröm elöntötte lelkűket. Most már biztosan tudták, hogy amíg szívükben ég az áldozatos szeretet, addig — ha mindent el is veszítettek — gazdagok és boldogok maradnak.
