A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
464 Egyetlenegyről sem tudtak. Vagy nem akartak tudni. - Ezek a papok egyébként soha nem szalasztják el az alkalmat, hogy hangsúlyozzák: a kínai egyház ma nem ismeri el a római pápa főségét. Pápa-ellenes kirohanásaik mintha alábbhagytak volna... 1969 óta valóban sem nem hallottam, sem nem olvastam, hogy a Szentatyát mint Hitler, Mussolini, vagy az oroszok barátját ócsárolták volna. Az oroszokra ugyanis gyanakszanak a kínaiak, hogy valamiféle ”keresztény kommunizmus” bevezetésén törik a fejüket. - Nem lehetetlen, hogy valamelyik nyugateurópai politikus (közismert, milyen sokat adnak ma arra a kínaiak, hogy Nyugat- Európával jó viszonyban legyenek) figyelmeztette talán a pekingieket arra, milyen erőltetettnek és nevetségesnek tűnnek fel Európában az ilyen támadások. Itt elvégre is senki sem gondolja, hogy a pápa Hitler és Mussolini barátja volt, vagy hogy a Szovjetunióval lenne barátságban. Mi van az ötvenes években alakult "hazafias egyházzal"? Megalakítása nem járt mindenütt egyforma sikerrel. A shanghaji katolikusok például egyöntetűen elvetették, mint a Rómától való elszakitás kísérletét. Az északi katolikusok engedményekre hajlandóbbak voltak és úgy okoskodtak: teljesen mindegy, ki mondja a misét, a fő az, hogy van szentmisénk. - A kommunisták 45 püspököt szenteltettek. Voltak közöttük, akiknek magánélete botrányos volt, de voltak olyanok is, akik jó papok voltak és arra törekedtek, hogy mentsék, ami még menthető. — A kulturális forradalom aztán ezt a hazafias egyházat is úgy lesöpörte a porondról, mint a többi vallás szervezetét. Hisz-e Mao Istenben? Régi újságíró barátja, az amerikai Edgar Snow nemrégiben irta róla, hogy egyik legutóbbi látogatása alkalmával azt mondta neki: ”Nemsokára Isten színe elé kerülök. Ez elkerülhetetlen. Egyszer minden ember eljut odáig’. - Lehet, hogy ezt mondta. De nem valószínű, hogy komolyan gondolta. S ha mondta is, szavai nem egy misztikuséi, hanem egy romantikus költőéi, aki méghozzá kirakatból beszél a külföldi közönség épülésére. Teljesen valószínűtlen, hogy akár Istenben, akár a halált követő túlvilági életben hinne. Nem a régi hithírdetők hibája-e, hogy az imperializmus ügynökeinek látszottak? A történelem tanúsága szerint ahol egy ajtó kinyílt, azon belépett az egyház. Valamikor a római légiók nyomában, később a gyarmatosító hatalmak nyomában. Gyarmatok nincsenek többé. Az egyház viszont ott van a helyükön. Ha pedig egyszer egy helyen kialakult és meggyökerezett, nincs többé sok köze a szállítóeszközökhöz, amelyek segítségével odaérkezett. — Az igaz, hogy a hithírLADÁNYI LÁSZLÓ
