A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
462 títottalak, bemocskoltalak. Velem voltál és kitéptelek telkemből. Egy hullahegy voltam, oszló és bűzhödt. Akarom-e mégegy- szer így? A pokol megismerése egy teljes napot kötött le. És nem függetlenül az elmélkedőtől. Mert a szerzetes számára is van pokol. Súlyosabb és végzetesebb, mint másoknak, akik nem ismertek meg any- nyit Istenből, akiket nem ölelt olyan közel magához. Sápadtan és megrendültén térdepeltek a lefüggönyözött szobában. Átélték a pokol kínjának minden kiérdemelt gyötrelmét. Az érzékek kínját. Az eltaszítottság iszonyatát. — Vérben vonaglik Jézus, összeroskadva a szöges ostorok kínjától. Tudod már, mi a bűn? Fejébe nyomták a koronát. A töviskoronát. Ráütöttek, hogy jobban sebezzen. Ki az a röhögő pribék ott az arca előtt? Ráismersz magadra? Elvették ruháját. Szégyenbe öltöztették. Négyen cipelték eléje a keresztet. Gyalulatlan és durva. Vállára emelik. Látod? A derekán kötél. Rúgnak rajta, hogy induljon. Éjjel nem aludt. Sebei fölszakadtak. Háromszor roskadt le. Föltépték a földről. Tudod, mi a bűn? Egyik hóhéra kezére térdelt, a másik verte a szöget. Fölfröcs- csent a vér. A másik kaiját ketten húzták, hogy jól kifeszüljön. Szakadtak az izmok. Sikerült. Már áll a kereszt. Folyik a vér, a köpet, a verejték. Jézus haldoklik. Hallod a lihegését? Most ne fordulj el! Nézz a szemébe! Nincs menekvés, maradj csak előtte és hallgasd: "Fiam, most már tudod, mi a bűn?” Rezső megrázkódott a homályos szobában. Előtte ketten térdeltek tenyerükbe temetett arccal. Nem látta őket. Válla megrándult és görcsös, szomorú zokogás sújtotta le. em tudott szabadulni az igézet alól, mely hatalmába kerítette. Nem is akart. Látni akart és látott. Nem félt és szerette megismerni magát. Felcsigázott fantáziája, az Istenbetemetkezés őszintesége, a tökéletes magány és átadás olyan kegyelmeket zúdítottak rá, hogy lihegve, sápadtan, lecsukott szemmel látott mindent. Lehet, hogy társai közül sokan hidegen és annál biztonságo24
