A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
meséli tovább Fra Leonardo — kibuggyan a rossz vér, ami a fájdalmat okozza. Az én elégtételem az, hogy a beteget gyógyultan látom távozni." — Mikor a honoráriumról kérdezik, azt mondja: "Adományokat kapok, de szerzetesi fogadalmakat tettem s így minden pénz a szerzeté". — Az utóbbi időben nagyon sok betege akadt. Híre ment, hogy a kétszázméteres Európa-bajnok, PietroMennea, az olasz futó is vele hozatta rendbe ülőideg bántalmait, amelyek hetekig ágyhoz kötötték. — Egyre kevesebb időm marad imádságra — panaszolja a testvér... Q kereszt fényénél a világ léte értelmet és formát ölt; a szeretet formáit és jegyeit. Amikor azonban a természet és a kegyelem kapcsolata megszűnik s eljutnak ahhoz a szakadáshoz, mely a tudást és ELLESETT a hitet szembeállítja egymással, akkor a tudás jegyé- GONDOLATOK ben ° technika és a kibernetika megfojthatják a sze- retetet. Akkor áll elő az a világ, amelyben nincs védettsége a nőnek és a gyermeknek, nincs értéke a szeretet szegény és a- lázatos formáinak. Előálló világ, amiben mindenta pénz, a nyereség szempontjából ítélnek meg, a hatalom mindent megvet, ami önzetlen és érdek nélküli; még a művészet is a technika álarcát ölti magára. — De ha a teremtést a szeretet szemével nézzük,, felfedezzük a világban lévő nagy űrt is; a szeretet hiányát. Csak a szeretet és a szabadság filozófiája igazolhatja létünket. A szeretet állandóan ajándékozó: öntudata csak abban az értelemben halad előre és töri át korlátáit, amennyiben megnyílik a közlésre, a kapcsolatra az egész emberiség, sőt az egész világmindenség iránt érzett rokonszenvben. A világ értékei valódi fényüket csak Isten jegyében érik el, mert Benne túl lehet lépni a szeretet minden korlátját, minden ellenvetést, míga magát feláldozó szeretet titokzatos mélységei egy teremtő-védő akarat bizonyossága alatt nyílnak meg. < Hans Urs ven Balthasar > Vw’dőn a tűz látja ezt a festet, megremeg; az emberek pedig kezükben hordozzák. Testvérek, vegyétek a Fiú testét, hittel igyátok vérét és dicsőségét zengjétek" — énekli a szír egyház áldozáskor, kifejezvén a hívőben egyszerre született félelmet és örömöt a "szenttef való találkozás pillanatában. A liturgia ma az "élő és életet adó kenyér" hitének elmélyítését munkálja. Az eucharisztia tartalmának isteni gazdagsága fokozott e- rővel jut kifejezésre az imájában, a zsolozsmában: "O, szentséges lakoma, Krisztust vesszük rajta, felidézzük szenvedésének emlékét. Bensőnket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik." Az Ur testébe nyerünk fölvételt e lakomában és egy test leszünk vele, ugyanakkor egymással is; hiszen egy kenyérből részesedünk. A kegyelemteli múlt és jelen a boldog jövő felé mutat. A misztérium valósága áll előttünk, hozzánk mért módon, egy falat kenyérben. < Tárok József >
