A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
434 rezzük. - Személyes felelősségünk három síkon is tettekre váltható az evangelizáció vonalán. Imádságunkkal támogathatjuk az egyház missziósmunkáját. Anyagi természetű támogatást nyújthatunk a misszióknak. A misszionálás tevékenységeibe is belekapcsolódhatunk. Ez utóbbi lehet valamely missziós-szervben vállalt munka és szerep, vagy aktív segítés magukon a missziósterületeken. Rövidebb-hosszabb időre ma nem ritkaság, hogy világi fiatalok a segítésnek ezt a módját választják. — A missziós munka felfokozott érdeklődésünkre számít épp a mi elkereszténytelenedéstől fenyegetett korunkban. Mi melyik módját választjuk a segítésnek? Morei Gyula ALLJUMK MEÖ £<SY SZÓRA... A mai embert talán ugyanannyi joggal le- ** hét ’’fáradt lénynek” megfogalmazni, mint ’’alkotó lénynek”. Hányszor esik ölbe a kezünk, hányszor révedez el a pillantásunk, hányszor érezzük úgy, hogy elég volt! Hogyan lehetséges ez a visszásság? Hiszen amit alkotunk, mind segítségünkre van, amit teremtünk, mind nekünk szolgál és életünket teszi kényelmesebbé, pihentetőbbé. Agyunk és kezünk munkája nyomán technikai és szellemi berendezések születnek, amelyek átveszik feladataink egy részét s energiáinkból fölszabadítanak valamennyit más lehetőségekre. Hogyan lehetséges, hogy mégis mind jobban erőt vesz rajtunk a fáradtság? Nemcsak a korosodó ember problémája ez. Ma az ereje teljében lévő fiatal is úgy érzi néha, nem bírja tovább a hajszát. Nem a fizikai erő hiányzik — valahol másutt van a hiba. Egy érdekességet mindenesetre fel- ÉL LtJUb dezhetünk ezen a vonalon, ahol erőink meg0 sokszorozódásáról, eredményeink megnöveléséről van szó. Vegyük példának a kerékpárt. Nyilvánvaló, hogy ez a szerszám megkönnyíti az előbbrejutást és megnöveli azt a távolságot, amelyet egy ember bizonyos meghatározott idő alatt megtehet. Meg is könnyíti az előrehaladást: tíz kilométert gyalogolni kétségtelenül fárasztóbb, mint ugyanannyit kerékpárral megtenni. De figyeljük csak
